A lélek böjtje

Triptychon - Tata, 2006. június (350D)

Közel 2000 éve, az Emberiség lelki nyomorának oltárán feláldozott Megfeszített Szeretet lenézett kínjai közepette a hármas keresztfa előtt állókra. A közönyös légiósokra, a saját önteltségükben pöffeszkedő farizeusokra, a gúnyolódó csőcselékre. Szeme megpihent a kezeiket tördelő János apostolon, az Anyán és a később prostituáltnak ledegradált Szerelmen, Mária Magdalénán. Szemét az égre emelte, és az egyik evangelista szerint így szólt:

"Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." (Lukács 23/34)

- - -

A mai napig, de talán manapság igazán nap, mint nap kell szembesülnünk a bennünk élő Szeretet elpusztítási vágyának vad dühével. A "jólelkű" többség lelkére mért egy-egy csapás a frissen vakolt, vagy burkolt falak összefirkálása, a szemetesek felgyújtása, a díszburkolatok összezúzása, a járművek üléseinek összevagdosása. Had ne soroljam. Ti is remegő gyomorral, ökölbe szorított kézzel szembesültök a megrongált sírokkal, vagy a parkok lerombolt padjaival. És a hírekről ne is beszéljünk. A legképtelenebb bűncselekményekkel, terror akciókkal bombáznak bennünket azok miatt, akikben nem tudott gyökeret verni a Megváltó által mindannyiuk számára elnyert megbocsátó szeretet. Olyan nehéz ilyenkor megfelelni a Krisztusi szavaknak...

Pedig a Húsvét eljövetelét felvezető mai nap erről szól. Az eddigi egyik legnagyobb médiumnak ezért szabatott ki az a sors, hogy saját kínhalálával váltsa meg számunkra az örök üdvözülést. Csupán annyit kell tennünk, hogy az Ő(!!!) tanításai szerint éljünk. Csak sokszor olyan nehéz. Azt hihetnénk, hogy ez a kívülről bennünket ért hatások miatt van így. Ez azonban csak látszat, mert tudnunk kell azt is, hogy minden elsősorban belülről jön. Hogy hagyjuk-e magunkban eluralkodni a ránk lőtt nyilak mérgét? Vagy tényleg odatartjuk-e pofon vert arcunk érintetlen felét is, s cipót dobunk-e vissza a kő helyett?
Nem a "bűnök" melletti gyáva, vagy félszeg félre sandításról "prédikálok" én itt. Mert ezek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és a csendes, magunk között elejtett suttogás sem ér sokat. Ha tudnánk a helyes megoldást, biztos élnénk vele. Ez az egyik legnagyobb átkunk: az erőszak szava még mindig túlordítja a lelki romok felett sírók jajveszékelését.

A Húsvét előtti Nagyböjt a test méregtelenítése mellett a lélek megtisztítását is kéne, hogy szolgálja. A lélek böjtjét szinte fontosabbnak is tartom. Ebben az időszakban igenis tartsuk vissza magunktól a lélekgyógyító orákulumokat, hogy észre vehessük magunkban a mérgeket, amik énünkön élősködnek. Szálljunk alá önnön mélységeinkbe, merjünk szembe nézni démonainkkal, hogy legyőzhessük és kiűzhessük őket. Mert amíg bennünk élnek, erősebbek az angyalainknál. Szárnyaik enyhet, hűvöst adó nyugalmát, gyógyító szavukat csak akkor hallhatjuk tisztán, ha csak ők lakoznak bennünk. Ám ezt az állapotot csak mi teremthetjük meg magunknak. Ehhez is nehéz keresztúton keresztül lehet csak eljutni. Mindenkinek megadatott a sajátja. Kálváriáinkat magunknak kell megjárnunk, de az úton a Megfeszített tanításainak a magunkba fogadása segíthet át a nehézségeinken...

Az úf felfelé - Pesthidegkút, 2008. március (350D)

- - -

Nagylátószögön: 2010. április 2.