Ébredés

Van az életemben néhány zene, ami különösen erősen hat rám. Amelyikről ma szeretnék végre megszólalni azt már nagyon régen tervezem. Mára olvastam, hallottam, tapasztaltam és tanultam annyit, hogy meg mertem tenni. Nem biztos, hogy neked ezt jelenti majd, ha meghallgatod. Nekem jelenti ezt ez a zene...

Jon Anderson/Yes: AWAKEN (Ébredés)

Jon Anderson szövegét (dőlt betűk) Vasváry-Tóth Tibor fordította.

Az üres világmindenség csendjébe kristálytiszta erővel zendül bele a mennyei Teremtő Ige. A szólam kettős igenlése elhalkulva meglassul, hogy helyet adjon a kigyúló csillagok csilingelő fényének, majd újra kiteljesedve indítja útjára a megteremtett Univerzumot.
A szóló hang szétterül a maga által teremtett térben és a szférák többszólamú, éteri hangzásába olvad bele. Angyali hang üdvözül az útjára indított létezések peremén.

Magas rezgés halad tova
a nap irányába, ó hadd álmodjon szívem
volt egy halandó, aki olyan, mint én
hol lehetek én?

Bár még nem hunyna ki a nap
hogy megérinthessük önnön lényünket
oly halandók, mint mi
itt lehetünk
most eszmélhetünk
legyünk hát itt

A mozgások életre kelnek, az örök körforgás mantraként ismétlődő, őserővel elsöprő hangviharrá éled. Szelének szárnyán szenvedélyes, többszólamú könyörgő énekima repül szét. Csak szavak és vágyak, testet öltött szándék nélkül.

ÉBRED/MAGAS NAPOK, FOLYAMOK MIATT/ÉBREDÉS
NEMES/ERŐS ÁLMOK ORSZÁGLANAK ITT/GYENGÉDEN
TÖMEG/ /TÖMEG
ÉRINT/KORTALAN CSILLAG/ÉRINTÉS

A zsolozsmába viharként vág bele sok égi ostorcsapás. El-elcsuklón visszhangozva a fájdalom feltörő kiáltásait, de a sötét tombolásba fényként csendülő hang a remény világosságát ébreszti fel.
Ismétlődik az előbbi ima, de az ének alatt a száguldó szél szép lassan lecsillapodik, elcsendesedik és a rögös dübörgés a menny kisimuló, fenséges hangjába veszik. A bölcsesség ígérete szól, erre válasz a változás elfogadása a felismerés adományában.

Emberi munkák
hozzálátnak történelmi létünk rétegzéséhez
újból és újból visszanyerjünk fájának gyümölcsét
minden ébred
egészen feltámaszt téged

Emberi cselekedetek
egy lángsír a meggyújtott tűzből
nem vak, és láthatja lényednek melegét
megígértetett szemeinek a visszatérés világossága

Emberi alkotások
érkeznek egy messzi ösvényről
táplálkoznak a gátlásokból és tilalmakból
és ennyit hagynak csak rád
ennyit hagy neked
ennyit hagy neked
ennyit hagy neked most

A felolvasásszerű hang a menny kórusával egyesülve fordul az Átjáró, az időleges elmúlás rövid alagútjának életigenlése felé. A légzés elpihen, a vérkeringés leáll, a testtől elrugaszkodó lélek megkezdi asztrális utazását.

A túloldalon fémcsengés és lyra pengés fénye szív az Univerzum halkan rezgő mindenségébe. Az orgona hangjára elfeledett képek futnak el. A zene egyre magasabb szintre emelkedik, egyre szélesebb rátekintéssel. Ahogy tágul a dimenziók tere, úgy tölti be egyre fenségesebben a mindenséget az orgona fokozódó hangzásának színezése, kiteljesedése. Néha ideghúrként pendül egy gitár, de a háttérből előszűrődő kórushang nem engedi feltörni a félelmeket.

A súlytalan lebegés tündérkertbe ér, kicsit megidőzik. Szelíd gitárhangon énekelnek a szirének, de a feldörrenő templomi hang tovább ragad a síkokba. Már a jövő sejlik, a Mesterek előtt számot kell adni, hová lehet az út tovább kijelölve?
Az énekhang bölcsességgel telve szólal meg.

Képek Mestere
dalok bocsátják fényüket rád
hallgasd át a sötétséget
kivezet az ésszerű létezés alagútjából bennünket
eligazít a kihívásban
amint csillagokat látnak a szemek

Fény Mestere
minden tiszta szerencse,
ami a létkeresztet kettétöri
minden szokásban, mely körülvesz
ó, közel hozott minden tervet
ébredés kel szíveinkben

Lélek Mestere
érintsd meg
az áthatolhatatlan ifjúságot
kérdezz
hogy érintkezésbe léphessünk
most minden világos
légy igaz önmagadhoz
nincs több kétség, nincs több

Felhangzik az ítélkezés szimfóniája, a sokszínű hangzás isteni súllyal tölti be a mindenség lelkét. Az utolsó Mesterhez már csak a remény szól, de a kifulladó hangot kísérő fenséges kórussal erősödő zene hitet erősítő.

Idő Mestere
repülj velem
körös-körül földjeinken
ahogy nézünk
mindig egyre közelebb
most mi parancsolunk
búcsúzzunk hát, istenhozzád!

Kavargó hangok ragadnak tovább, immár visszafele. Az új út kiszabatott, hiszen együtt választatott. A dübörgő orgonabasszusokon szárnyaló gitárének diadalmasan repít vissza az Univerzum peremére. A zene a teremtő kezdetkor már hallott vibrálásba fordul, és újra megszólal az angyali hang.

Tovább halad a magas rezgés
a nap irányába ó, szívem hadd álmodjon
vége egy halandónak, aki olyan volt mint én
mintha én volnék az

Bár ne hunyna ki még a nap
hogy megérinthessük önnön lényünket
oly halandók, mint mi
itt lehetünk

Elfutok, mint az idő
és ahogy megfordultam
téged láttalak magam mellett szorosan

Elfutok, mint az idő
és ahogy megfordultam
téged láttalak mellettem szorosan

Végére ér egy életút az elhalkuló gitár egyszerű futamával, de a hangok elhalása az új élet kapuját nyitja. Mindig megtudjuk, hova…

Jon sings Yes - Petőfi Csarnok, 2005. szeptember (350D)

Nagylátószögön 2009. április 6.