Ott repül...
Eifert János, 2009
Az nagyon jó, amikor úgy tudsz valakire felnézni, hogy közben nem kell a fejedet felfelé fordítani.
Az ilyenek általában "nagylátószögű" emberek.
Nemcsak a művészetükre, vagy a hivatásukra értve. A mindennapi élethez való hozzá állásuk alapján is.
Ugyanis azt is művészetként vagy a hivatásukként élik meg.
Mindig megújulnak, és úgy lépnek tovább, hogy minden léptük nyoma ott marad a múltjuk helyén. És mégsem erre tekintgetnek vissza, hanem lépnek töretlenül előre a maguk útján.
Már sokat elértek, akár légpárnás cipővel is tekinthetnének ránk.
Nem, ők úgy néznek nyíltan a szemünkbe, hogy mind a kettőnk feje egyenes, előre néző maradhat.
Szemük nyíltan tekint ránk, és engedi, hogy megtaláljuk bennük az örök játszó gyereket.
Ettől érezhetjük őket olyan nagyon ősöregnek, bölcsnek.
Ezek egyike: Eifert János
A kép ma délelőtt készült a Mezőgazdasági Múzeumban, egy kiállítás megnyitón.
Megfogott a bohém sál, amiben belibbent közénk.
Kértem, had készítsek róla egy képet.
Szó nélkül kötélnek állt, ám szokványos beállás helyett elkezdte a kezében lévő, bekapcsolt fényképezőgépet a levegőbe dobálni.
Annyiszor dobta fel, ahányszor csak kértem, míg végül szóltam, hogy megvan!
Eifert, 2009 - Budapest, 2009. március 19. (G10)
Nekem annyi az érdemem, hogy egy jó pillanatban megnyomtam a gombot, a többi bizony az övé...
Itt is megköszönöm Neked, János a lehetőséget, amit kaptam Tőled, hozzájárulásodat a kép közléséhez, és a barátságodat.
Nagylátószögön: 2009. március 19.
Két hozzászólás:
L! (Tóth Lili)
Neked ma Eifert van, ami nekem tegnap Korniss volt...:) Találkozás-OK-(ok)? :)
Gyöngyi S.Faragó
Tény ami tény, ( újra ) jól egymásra találtatok... :-)