Reggeli nosztalgia

Reggeli állomáson - Angyalföld vá., 2016. március 17. (G15, két kép montázsa)

Régen jelentkeztem új képpel. Az igazság az, hogy mostanában nem is igen volt alkalmam fotózni. Amikor meg lett volna, kedvem nem volt.
A ma reggeli séta apropója egy kedden olvasott cikk volt a Szellemtelepről. Facebookos megosztás révén jutottam el a cikkhez. Varga Zoltán Barátom (alias Fütyi, a hajdanvolt Relative zenekar szólógitásrosa) révén. Meglehetősen kötődöm a helyhez, gyerekkoromban, mikor még állt a lakótelep helyén a temető, sokat jártunk a közelbe, a Mártírok útjára. Egy öreg rokonunk lakott a düledező, földszintes házak egyikében, sok ezer macska társaságában. Ezért csak Cicás nagymamának hívtuk, pedig nem is volt a nagymamánk, Keresztapám édesanyja volt. Istenem, milyen finom krumplis pogácsával várt bennünket mindig. Mikor megkezdődött az építkezés, és felszámolták a temetőt már kamaszodtunk. Járkáltunk át a csontokat nézegetni. Fene tudja, mi érdekeset találtunk benne? Este viszont nem nagyon jöttünk volna ide. Émlékszem, mikor a Cicás nagymamától este indultunk haza, különös fényeket lehetett látni a sírok felett... 

Nos, ki is alakult egy társalgás a megosztás alatt, és a végén Fütyi azzal zárta a mondandóját, hogy még mindig van egy-két sír a vasút mellett. Hopp, ezt meg kell nézzem! Szerdán már mentem is volna, de elég tré idő volt, ma viszont szépnek ígérkezett a reggel, így a korai vonathoz mentem le. Egy megállót kellett csak tovább mennem Újpestről, nem volt nagy kitérő. Az utóbbi időben sokat utaztam át az Angyalföld vasútállomáson, mindig nosztalgiával telve nézegettem ki az ablakon. Hiába, gyerekkorom egyik jelentős helyszíne volt az állomás. Az innen induló utca másik végén laktunk. Sokat jártunk bámészkodni ide. Kicsit vissza is reppentem az időben, ami úgy néz ki, meg is állt itt az 50-es, 60-as években. Csak a graffitik, meg a palotákká avanzsált kertes házak jelezték a XXI. századot. A fenti képet ezek a hangulatok inspirálták bennem.

Mondanom sem kell, a sírokat nem találtam meg. Nem is tudtam elképzelni, hol lehetnek? A vasút mellett hosszú sorban elhanyagolt ipartelepeket láttam csak. A séta viszont jól esett. Biztos a négy napos hétvége tespedését egyenlítettem ki vele. És itt is megállónak tűnt az idő. Nagyon perem hangulatot árasztott az egész környéknek ez a része. Meg is találtam a régi határkövet, ami elé emlékművet emelt 2000-ben az Újpesti Városvédő Egyesület, nagyon helyesen. 1863-től jelezte a város határát. Messziről ezt véltem a keresett objektumoknak. Helyettük találtam az alábbi képet, meg még néhányat, idővel azokat is megmutatom itt. csak ne lenne annyi dolog...

Társbérlet - Angyalföld vá., 2016. március 17. (G15)