Mese télben

Misztikus úton - Bánkút környékén, Bükk-hg., 2016. február 13. (G15)

A hétvégén nagy ajándékot kaptunk barátaimmal a Természettől. Nem indultunk neki nagy fotós reményekkel a hétvégi miskolci útnak, de a kikapcsolódás, a jó társaság már önmagában vonzó volt. Péntek este érkeztünk, és folytak a tervezések, mi legyen holnap, ha ilyen és ilyen idő van? Több alternatíva volt, de mindannyian amondóak voltunk, ha nem nagyon esik az eső, akkor irány fel a Bükkbe, ki tudja, hátha már Bánkút környékén hó lesz. Főleg, hogy csütörtökön is nagy esők voltak arra, és ez is reménnyel kecsegtetett. Már Lillafüred után izgalommal nézegettünk ki a kocsiból. Havat ugyan még csak nyomokban láttunk, de ígéretes ködcsoportok gomolyogtak a fák között. A Magos-kőhöz érkezve már nagyon szépen nézett ki az erdő, bár hó még itt is csak nyomokban látszott, de a ritkás bükkerdő a szállingó ködökkel nagyon mesés volt. Hát még a kilátás a kőhöz érkezve.
Ahogy emelkedtünk tovább Bánkút felé, a szánk tátva maradt az ámulattól. A lenti, koszos, szürke, esős, késő őszi, vagy kora tavaszi idő mesés télbe váltott. Nem is tudom, mivel érdemeltük ki ezt az ajándékot? Misztikus csendre ülő ködben, még misztikusabb fehér világban járkáltunk. Láttam mindenkin, hogy legszívesebben hangosan adott volna hangot örömének, de csak nagy néha jött ki a szánkon csendes lelkendezés. Szentélyben jártunk, megilletődve...
Hamarosan az egész anyagot láthatjátok itt, de a legnagyobb alázattal szeretném kezelni a képeket, ezért nem szeretném elkapkodni az utómunkát. Kérem a türelmeteket, s addig is itt alant legyen még egy kép.

Kis madár - Bánkút, Bükk-hg., 2016. február 13. (G15)