A részletek diszkrét bája

Hórajz - Budakeszi, 1987. január (AE-1, Tokina 5,6/400, Kodak Tri-X 400 ASA-ra)

Tovább fokozva a cím kissé tréfás töltését, ebben az esetben nem az ördög, hanem az ördöngösség lakozik a részletekben. Egy táj sajátságos részletei ugyanis számtalan apró, önálló kép lehetőségét hordozzák magukban. Ezek felfedezése, ha nem is ördöngösséget, érzékeny szemet, türelmet kíván.

A részletek képi megragadására a nagy gyújtótávolságú teleobjektívek a hatásos eszközök. Főleg a metszően tiszta légköri viszonyokban érdemes ezekkel végig pásztázni a látóhatárt, bár a párák és a ködök is tartogathatnak meglepetéseket. Sok olyan kis világ tárulhat a szemünk elé a keresőben, amiről szabad szemmel fogalmunk se lehetett.

A természet palettája - Csóványos, 2002 október (AE-1P, FD 4/300, Kodacolor 200)

A kép a csóványosi kilátóból készült a Fekete-patak völgye felé, egy igen szeles, októberi napon, 300 mm-es teleobjektívvel, 100 ASA-s színes negatívra. Az ősz széles színpalettáját felvonultató részlet a tájtól függetlenül, önállóan él, mégis utal arra, azaz el tudja velünk képzeltetni a teljes környezetet. A negatív digitális feldolgozása a színfelületek külön-külön kezelését tette lehetővé, így a végső látvány inkább az én elképzeléseimet tükrözi, semmint a valóságot.

Az ilyen jellegű képek nagy részénél, belső tartalmuktól függően fontos lehet az, hogy a részletből következtetni lehessen a teljes környezetre. A képzelet tudja hozzátenni a hiányzó elemeket az elétett látványhoz. Közeli témák esetén ügyelni kell arra, hogy virág, kő, vagy bármi, ami képként önállóan is szerepeltethető ne váljon túl hangsúlyossá. A fotó csak így lesz besorolható a tájkép fogalomkörébe. A részletfotók természetüktől fogva nem igazán tudják a teret érzékeltetni, nem is ez a céljuk, ezekben a képekben a tér a legkevésbé fontos tényező. A témának kell, akár színeiben, illetve tónusaiban, vagy formáiban figyelem felkeltőnek lennie.

Komplementerek – Gánt, 2006. október (350D)

Az elhagyott bauxitbányában, kb. 170 mm-es (107x1,6) gyújtótávolsággal készült képen az előtér kövének és a háttér fájának a mérete teljesen a képzeletünkre van bízva, mivel semmi olyan állandó méretű elem nincs a képen, amihez viszonyítani lehetne őket. Nem is ez a lényeg, hanem a komplementer színek és az ellentétes elemek, elevenség és mozdulatlanság többlépcsős jelenléte a képen.

Egészen erős teleobjektívekkel, különösen „közelebbi” felvételi távolságú témák esetén nagyon elvonatkoztatottan értelmezhető képeket is kaphatunk. A nagy, egyenletes, de érdekes felületeket megtörő minták alaposan elragadhatják a vizuális képzeletünket. Ezek a képek szinte mindig 200 mm-esnél nagyobb gyújtótávolságú teleobjektívekkel készülnek. A nagy élességi követelmények miatt a masszív állvány használata, és a gondos exponálási körülmények megteremtése elengedhetetlen. Az ilyen jellegű képek inkább az absztraktfotó irányába hatnak, ezért a tartalmát erősítő digitális beavatkozások elfogadhatók lehetnek.

Textúra – Pacsmag, 2005. július (T90, FD 2,6/300+FD 2xA, KodAk T-Max 100, 100 ASA-ra)

A júniusi búzamező különleges látványú képét a 600 mm-es teleobjektív perspektíva sűrítő hatása hozta létre. A kemény ellenfény grafikai hatását nem csak a 100 ASA-s negatív, hanem a szándékoltan kontrasztos utómunka érte el. A valóságban az ég vakító fehér volt a világítás miatt. Egy nagyon magas nézőpontból zárttá lehetett volna tenni a képet, de ilyen nem volt a közelben. Vágni nem lehet az első ív miatt, mivel egy vonalban van a horizonttal. A vakító, fehér sáv viszont kivezetné a szemet, elterelné a figyelmet a lényeges, alsó részektől. Így a képhez illő sötét eget a számítógéppel kellett megteremteni.