Táj és fotográfia - Bevezetés
Járd tovább az elődök és példaképek által kijelölt utat a saját elképzelésed szerint!
Látásmódjuk legyen a mankód, aminek segítségével saját lelkedből tekinthetsz a világra!
A nagy elődök emlékének és példaképeimnek. Kortársaimnak, barátaimnak és szeretteimnek, akiknek képeiből tanulva, vagy ösztönzésüktől felbuzdulva nem lett volna bátorságom ennek a munkának az elkezdéséhez!
Alpin hangulat - Az Attersee közelében (Ausztria), 1990. november (F1-N, FD 4/17, Fujichrome 100)
Abban a reményben fogtam bele ebbe a cikksorozatba (lassan 10 éve), hogy nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, mely szerint: a leggyakrabban fényképezett téma a táj. Úgy gondolom, még a nem kifejezetten a természetet fotózók között is ez az a terület, ahová alkalom adtán szívesen elkalandoznak. Szét lehet nézni az internetes feltöltő oldalakon, milyen százalékban vannak jelen a tájképek? Számos természetfotós pályázat zsűrizésének a tapasztalata, hogy szinte mindig a táj kategória a legtöbb képet felvonultató. Ennek az oka nagyon egyszerű. Látszólagosan(!) ez az a terület, amit - akár az éppen kéznél lévő fotográfiai eszközzel - a legegyszerűbben meg lehet oldani. Egy utazás, egy hétvégi kirándulás, de még városnézés közben is szinte mindig, előbb-utóbb valami tájban találjuk magunkat, ami annak megörökítésére sarkall bennünket. Visszaemlékezem, milyen sokszor történt meg az, hogy egy-egy vadlesre kimenvén, ha nem jöttek össze a kora reggeli képek, milyen gyorsan a váltottam: sebaj, akkor tájazom! Nem tudok, még nagyobb társasággal sem úgy kirándulásra menni, hogy ne legyen nálam legalább egy könnyű felszerelés, amelynek viszonylag nagyot látó objektívjével és kis telezoomjával az adódó tájakat meg ne örökíthessem.
(Időre mentünk a kőszegi búcsút fényképezni, de menet közben szép táj adódott, bizony beleálltunk a fékbe. Sosem felejtem el a haza utat Dubrovnikból. A Kotorig tartó, kb. 80 kilométert 6 óra alatt tettük meg, minduntalan megállásra késztetve sógoromat a fenséges tájképi látványok fényképezése miatt.)
Deformáció – Hanság, 1986 (F1-N, Tokina 5,6/400, Fujichrome 100)
A kőszegi búcsú egyik „mellékterméke”. A nagy sík terület felett lebegő hajnali pára fénytörése deformálja a felkelő nap szabályos korongját, ezzel teremtve meg a kép sajátos, a szokványostól eltérő hangulatát. A 400 mm-es teleobjektív már elég hangsúlyos méretben jeleníti meg az égitestet az előtérhez képest. A 16:9 oldalarányhoz közelítő kivágás a térérzetet növeli.
A nagy mennyiség ellenére mégis, milyen kevés az igazán jó tájkép. Számos esetben - leszámítva az expozícióját, élességét és kompozícióját tekintve eleve csapnivaló minőségűeket - még a technikailag kifogástalanok között is sok a semmitmondó, üres kép.
Mitől válik KÉPpé (csupa nagybetűvel!) egy táj lefényképezése? Ezt igyekszem a továbbiakban boncolgatni. Ennek az írásnak az a célja, hogy a tájkép speciális technikájának ismeretében végig vegyük azokat az egyedi helyszíni adottságokból fakadó körülményeket és az ezekből következő képalkotó lehetőségeket, amelyek tudatos alkalmazásainak megismerésével és elsajátításával bárki a tájfényképezés mesterévé válhasson.
Fénylő szoros – Königsee, Bertechsgaden, 1991 (F1-N, FD 4/80-200, Fujichrome 50 Velvia)
Technikailag tökéletes, kompozíciójában és tartalmában figyelemfelkeltő kép. Szokatlan fényjelenség, tájformáló időjárás, varázslatos helyszín, érdekes látószög, a kép tartalmát erősítő színhatás és kompozíció. Minden együtt van egy igazán jó tájkép szükséges összetevőiből.