Az időtényező

Nem, nem az expozíciós időről lesz ebben a részben szó, bár arról is lehetne értekezni jócskán. Úgy gondolom azonban, hogy az inkább a technikát érinti, ennek a sorozatnak viszont nem célja az általános technikával való foglalkozás. Amennyiben azonban valamilyen speciális helyzetnél szükséges, úgyis kitérek rá.

Nyári zöldek – Szigetköz, 2011. augusztus (7D)

A nyári vizet, az azt körülvevő „őserdővel” még napkelte előtt fotóztam. Ezért a kiegyenlített fényviszonyok, a zöldek finom árnyalatainak a visszaadása. Napközben erre már jóval kevesebb esély lett volna, legfeljebb borult időben.  A vízfelület jól mutatja, hogy a kevés fény és az alacsony érzékenység miatt nagyon hosszú expozíciós időt kellett alkalmaznom.

Az időt, mint napszakok, évszakok és az időjárás tekintetében fogom tárgyalni a tájfényképezésre érvényes, speciális képalkotási körülményeket és lehetőségeket.

Utolsó fényben – Újpest, 2011. június (G12)

Az EXIF szerint június 2-án, 19:50 órakor exponáltam a képet. Az alacsony napállás még utoljára bevágott a parttól távol lévő ártéri erdőre. Innen a vöröses fényhatás az egész képen, ugyanis a megvilágító fény színhőmérséklete nagyon leesik az alacsony napálláskor. Ez ad egy különleges hangulatot minden kora reggel, vagy az estét megelőző időszakban készült képnek, amennyiben napfénynek megfelelő színhőmérsékletet állítunk, vagy használunk.

Mint látni fogjuk, nem is olyan egyszerű ez a kérdés. A tájkép fotográfusnak ezer lehetősége és ezek kombinációja áll a rendelkezésére, viszont majdnem mindegyik másféle viszonyulást igényel meg tőlünk, ahhoz, hogy a lehető legjobban használjuk ki az adódó alkalmakat. Ezeket igyekszem példákkal illusztrálva valamelyest eligazodni az érdeklődő olvasókat.

Felizzó pára – Sarród, 2006. május (350D)

Késő délutáni heves esőzés után a naplemente körüli meleg fények izzó párapaplant varázsoltak a távoli völgyre. Ezek azok az időjárási körülmények, amire nem igazán lehet felkészülni. Vagy ott vagyunk, vagy nem, vagy ki tudtuk használni, vagy nem…