A táj képi tartalma
Lehet, hogy furcsán hat a fejezet címe, hiszen minden képnek van valamilyen tartalma, itt azonban azokra az érzelmi, hangulati megoldásokra helyezném a hangsúlyt, amelyek a puszta látványon túl képesek valamilyen plusz hatást kifejteni a szemlélőben.
Vihar után - Regöly közelében, 2010. május (50D)
A volt Somogy falu romos, árpádkori templomához igyekeztünk Zotyóval. Délelőtt már jártunk itt, de egy traktor kavircolt a földeken, ezért jöttünk vissza délután. Szerencsénk volt, viharok, eső után értünk ide. Felhő bolond vagyok, a súlyos, sötétek meg különösen a kedvenceim. Azonnal adódott a szupernagylátószög alkalmazása, ami az alcsonyra helyezett horizonttal szinte ráültette a felhőket a tájra, különleges perspektívát és látványt okozva. Ezzel együtt nem érne sokat a kép, ha egy keskeny felhőlukon pont nem a távoli repceföld kapott volna fényt. Sokáig nem tartott a jelenség. Szerencsénk volt, de mit sem ér a szerencsés helyzet, ha nincs rutin az azonnali kihasználásához.
Egy kép hangulati, érzelmi fokozására számos lehetőség áll a rendelkezésre. Használhatjuk a szélsőséges időjárás által megváltozott körülményeket. Talán ez a leggyakoribb megoldás. Ugyanakkor szerencsés esetben valami olyan helyzetek teremtődhetnek a tájban, egy kiránduló csoport, vadon élő állat(ok), elhagyott, romos épület, de egy kőkereszt is, amik kiteljesíthetik, illetve más töltést adhatnak a képünknek. Nagyon fontos dolog, hogy a kép kidolgozása erősítse a megteremtődött hangulatot. Ez nemcsak a már tárgyalt kitételek – gondos kompozíció, helyes nézőpont megválasztás – hanem a felvételkor, illetve az utómunkánál használt technika függvénye is. Amilyen sok lehetőség áll utóbbiban a rendelkezésünkre, úgy növekszenek ezzel együtt a problémák is. Könnyen a lehetőségeink csapdájába eshetünk, és eltúlozhatjuk az elérni kívánt hatást. Ez sosem szerencsés, mert nem képet alkotunk, csupán öncélú, technikai „bravúrt”.
A lényeg, mint általában a fotográfiában, illetve az alkotóművészetekben, a képben legyen ott a szerzője, ne csak egy puszta látvánnyal szembesüljünk. Hogy lehet ezt elérni? Erről szól ez a rész.
A túra végén - Zebegény, 2005. január (10D)
Egy bemelegítő túrán voltunk a Börzsönyben a képen is látható csapattal. Zebegénybe érve bőven volt időnk a vonat indulásáig, így lementünk a Duna-partra. Mi, egy kedves barátommal alaposan lemaradtunk a csoporttól, de ez hozta meg a képet. Csak a G2 volt nálam, azzal nem tudtam volna ezt a képkivágást hozni. Barátom 10D-jét kértem el, és a 70-200-as optika már kiváló volt az elképzeléseimhez. Talán szép lenne a fél ellenfényes táj rétegtónusainak fokozatos halványodása az emberek nélkül is. Azonban így egész más töltést kapott a kép. Érezni a táj és az ember együvé tartozását. A kissé elfáradt túrázók pihenő relaxálását a megkapó tájba feledkezve.