Az érzelmi hatás

Bármely táj földrajzi adottságaiból fakadóan, továbbá a pillanatnyi időjárás és az adott évszak jellemzőinek megfelelően érzelmeket vált ki a szemlélőből. A derűs bájú, tavaszi virágos rét, az égi tűzzel járó naplemente, a fekete felhőjű viharok, de a szelíd lankák meleg, őszi fényben, vagy a magas bércek a tél jegében, stb. az érzelmek széles skálájában képesek megpendíteni az erre érzékenyek húrjait. A boldog tétlenek csak sóhajtoznak, vagy borzonganak a látványtól begyűjtött katarzisaik súlya alatt. A magukat fényképezésre kárhoztatók ellenben azon buzgólkodnak lázasan, hogy a látványt valahogy csapdába ejtve, másokkal is meg tudják osztani saját érzelmi benyomásaikat, több-kevesebb eredménnyel. A tájkép értéke ezen bukik, vagy múlik, hogy ez mennyire sikerül.

Égi tűz – Pacsmag, 2002 (AE-1P, FD 4/17, Kodak Ektachrome 100)

Egy késő délutáni zivatar súlyos felhő maradványait világítja meg alulról fenséges fényekkel a már a látóhatár mögé bukott Nap. A felfelé tartott 17 mm-es objektív aránytalan méretben emeli fölénk a lángoló felhőket, melyek fénye olvadt aranyként tükröződik az alant lévő tóban. Az erős, 1 fényértéknyi alexpozíció és a kontrasztos, 100 ASA-s diaanyag így határozott, mély vörösöket fest az egész képre. A pokol tüzét vélhetjük égen is, földön is. A kis domb tetejéről vett nézőpontból magunkat is a kettő között érezhetjük. Majdnem el is veszhetnénk benne, ha nem választaná el a kép alját és tetejét a távoli egek reményt keltő kékje. A tó visszafogottabb fényeinek kis foltja rögzíti a szemünket a látóhatáron, kivezetve tekintetünket a tűz alól a reménybe.

Az egyik legfontosabb fotográfiai feladattal állunk szemben. Bele kell fényképezni a képbe az eleve adott érzelmi töltést, és ezzel a legegyszerűbb módon hatni a képpel nézőkre. És nem lehet csak ezzel megelégedni, ha tudjuk, a vizualitás kifejező eszközeivel erősíteni is lehet ezeket a hatásokat, és hozzájuk fűzhetjük a magunk érzelmeit is.

A fotográfiában (is) a hatások keltésére szokás törekedni, nem azok vadászatára. A kép nem kerülhet a benne felfedezhető időjárási vagy éghajlati viszonyok, a megvilágítás jellege és a belső tartalom közötti ellentmondásba. Egy túlzott mértékű, vagy nem megfelelően alkalmazott hatásfokozó eljárás, akár az expozíció pillanatában, akár az utómunkálatok során nem biztos, hogy erősíti, hanem inkább gyengítheti, sőt teljesen ki is olthatja az általunk elérni kívánt hatásokat.

Vihar előtt - Pacsmag, 2005 (350D)

Utolsó erejével világítja be a nap a tájat, mielőtt beleveszne a közelgő vihar fekete felhőibe. Az eredeti képen az ég szürkéskék, enyhe zöldes beütésű volt. Ha tiszta kékre alakítottam volna, elveszett volna a vihar előtti, fenyegető hangulat, csupán egy „túlpolározott” hatást kaptam volna. A képszerkesztő programban csupán a kék szín telítettségét csökkentve értem el ezt a majdnem feketébe váltó, félelmetes eget, szándékaimnak megfelelőre fokozva ezzel a képi hatást.

Minden olyan beavatkozás elfogadott, ami a képet, annak belső tartalmát szolgálja, és üres, öncélú technikává silányíthatjuk mondanivalónkat, ha az eszközök és a lehetőségek béklyóiba hajszoljuk magunkat. A technikának a képet kell szolgálnia, nem a képnek a technikát! A legelvonatkoztatottabb látványban is fel kell tudni fedezni a természetesség leghalványabb lehetőségét.

Mint a példákként előbb bemutatott képeken is látszik, a tájkép hangulatát a pillanatnyi időjárás helyzete nagyban befolyásolja. Ezek a hangulati jellemzők pedig többnyire az égen jelentkeznek. Ebben a tekintetben nagyon fontos tehát, hogy egy adott tájkép hangulatát mennyire hűen tükrözi az ég. Egy derűs tavaszi, napsütéses vidék csak akkor sugározhat teljes hitelességgel a képen is derűt, ha az ég ennek megfelelő tónusban, színerősségben jelenik meg. A polarizációsszűrő nagyon hasznos dolog, de vannak esetek, amikor jó mélyen kell, hogy lapuljon a szett táska valamelyik zsebében. Nincs kiábrándítóbb, mikor egy szelíd, bárány- vagy fátyolfelhős ég, haragos, mélykékre be van szűrve. Viszont egy hidegfront utáni felhőzet el fog sikkadni egy halovány ég előtt, és a vihar is szelecskévé szelídül egy középszürke ég alatt.

Nyárfák oltalmában - Pacsmag, 2004 (G2)

A képből árad a kora tavaszi hangulat. A zöldek zsenge színe, a szelíd kék ég egy, már melegebb áprilisi napot idéznek meg. A ház falai körül a tatarozás kellékei erősítik ezt a hangulatot. Sötétre szűrt ég, vagy a nyárra jellemző élénk, harsogó zöldek meg is ölnék a képnek ezt a meleg, derűs hangulatát, amit csak a cserepek színének +20 %-os telítésével erősítettem.

A színek természetessége, vagy túlzása tehát nagyban hozzájárul a kép hangulati hatásaihoz. Ezek pontos beállítása, vagy manipulálása minden esetben a kép belső tartalmától kell, hogy függjön. A színek nagyon hatnak az érzésekre. Nemcsak a kép hideg, vagy meleg érzetét képesek befolyásolni, hanem mint látjuk a hangulati elemeit is. A pasztell árnyalatok derűt, a világosak nyugalmat, az élénkek izgalmat, nyugtalanságot, a sötétek félelmet közvetíthetnek. Ezeket a felvétel pillanatában az expozíciós körülményekkel, felvételi szűrőkkel tudjuk befolyásolni, de elég korlátozott módon. Csupán a film karakterisztikákkal, illetve a digitális rögzítők preferencia beállításaival manipulálhatunk. A további, sokkal szélesebb lehetőségek, még analóg felvételi anyagok esetén is a digitális utómunkával nyerhetők.

Magányos hangulat - Óbudai-sziget, 2005. (350D)

A világítási helyzet borult időnek megfelelő fehéregyensúly beállítást feltételezne a digitális fényképezőgépen. Színes dia esetén, pedig fel kéne tenni az objektívre az erősebb Skylight szűrőt. Viszont ezekkel épp azok a finom kék lebegések vesznének ki a képből, amelyek - tompítva az avar sárgásbarnáinak élénkségét, továbbá hideggé téve a pára színvilágát – éreztetni tudják az ősz elmúlást jelentő hangulatát, és megidézni a novemberi reggel már telet beharangozó hidegeit. Ennek érdekében nem elégedtem meg a RAW konverterben a színhőmérséklet 4900 Kelvin fokra átállításával, hanem a képszerkesztő programban még további hideg fotószűrőt rendeltem a kép mellé, 5 % értékben. A képet nyomasztó hangulatúvá lehetett volna fokozni magasabbra helyezett horizontvonallal. A kiegyenlített térfelek a megfelelő mértékűre, csendes, melankolikusra állítják be a hangulati érzést. A legvilágosabb folt elé helyezett nyírfatörzsek egy pontra tudják szegezni a tekintetet, elpihentetve, merengésre késztetve a szemet.

A szélsőséges körülményekből adódó hatások drámaian változtatják meg egy táj hangulatát. Ezeknek a tudatos kihasználásával látványos hatású képeket készíthetünk. Ezek a képek máshogy hatnak az érzéseinkre, sokszor nem feltétlen kellemesen. Megfogalmazásuknál alapoznunk kell arra, hogy nem elborzasztani akarunk, hanem a figyelmet felhívni. Az alkalmazott technikát úgy kell vezérelni, hogy a tartalom, elsődlegesen negatív hatása a képet szemlélve fokozatosan pozitív gondolkodásra, netán cselekvésre ösztönözze a nézőt.

Tanúfák - Berni -Alpok, 1985 (F-1N, FD 4/28-85, Agfachrome CT-21)

A savas eső marta fenyők képe 2300 méter magasságban készült. A majdnem függőlegesen felfelé irányított, 28 mm-es objektív tiszta légkörön keresztül képezhette le az égbolt tetejét. A polarizációs szűrő, a kontrasztos fény miatt megengedhető erős alexpozíció miatt szinte feketére festette az eget. A meggyötört fák, vakító fehérségükkel emelkednek ki, és vádlón tekintenek le ránk.

Sokszor nem csak a színekkel, hanem épp a színtelenséggel érhetünk el különleges látványt. Bizonyos esetekben a téma eleve színtelen, így nem is indokolt a színes anyagok használata. Sokszor azonban épp a belső mondanivaló, a drámai hatás erősítése indokolja a szürkeskálás megjelenítést. A természet megteremti a maga mindennapos derűit és drámáit. Ezek képi megfogalmazásakor nemcsak a technikára támaszkodhatunk. Érzelem világunkat mi alakítjuk, ahogy élünk, és amivel nap, mint nap szélesítjük azokat a tapasztalásainkat, például a művészetek más területeiről, amelyek érzékenyebbé tesznek minket a szépségek, vagy a figyelemfelkeltő dolgok iránt. A nyitott lelkű fotográfus minden helyzetre képes megtalálni a saját gondolatiságából táplálkozó, annak megfelelő ábrázolás módot.

Irányok - Monostori erőd, Komárom, 2006 (350D)

A digitális kép felvételekor a polárszűrő mellett a fekete-fehér preferenciában vörösszűrős hatás is beállítottam. A kontrasztos világítás nagyszerűen megfelelt a kép alap hangulatának. Ezt az utómunkával tovább is lehetett fokozni. A régi labor eljárásoknak megfelelően a kép felső része más eljárásokkal kapta meg a végső formáját, mint az alsó. A nagyon súlyos ég így még határozottabb lett, ezt erősítettem az alacsony horizont vonallal, és a képszél felé kitolt súlyponttal. A tekintet a gesztenyefáról hamar az égre vándorol, ott azonban, követve az alacsonyan átvonuló felhők irányát, elér a rézsűhöz, ahonnan visszatér a fához, majd kis idő múlva minden kezdődik elölről. Nincs megnyugvás, csak amire a képet nézve szép lassan belénk nem ivódik a természet erejével szembeni alázatunk, a rácsodálkozás és az elfogadás.