A hely szelleme

Az utazások alatt készült képek legfőbb problémája az, hogy a helyszíneken töltött idő korlátozottsága nem enged teret számunkra a hely szellemének, sajátos képi lehetőségeinek felfedezésére. Élményeink és az ebből táplálkozó képi megvalósulások jegyzetek egy sajátságos napló látleletei számára. Ha szerencsénk van, épp akkor járunk egy valóban jó helyen, amikor az nem csak a puszta szépségével, hanem egy kivételes pillanat múló varázsával is hat. Az igazán alapos képi felfedezésekre a rendszeresen látogatott helyszíneken adódik lehetőség, mint például az én esetemben Pacsmag, a csákvári Haraszt vagy újabban Mártély.

Hullámok - Csákvári Haraszt (Vértes-hg.), 1990. október (F-1N, FD 4/80-200, Kodachrome 64)

1988-ban kerültünk ki a területre Szőcs Döncivel. Hallottuk jó orchideás hírét, de a medvefül kankalin is szerepelt a kívánságlistánkon. Engem azonnal megfogott a dolomit kibújásos dombok sajátos vonala. '90 tavaszán vetődtünk el erre a dombra, akkor rögzítettem a látványt a fejemben és tettem el őszre a megvalósítást.

Ezt nevezem a tájjal együtt lélegzésnek. A fotós részévé válik a számára kedves helyszínnek. Megismeri ezer arcát az évszakok változásában. Rögződik benne, hogy egy adott napszakban a táj melyik szeglete mutat a legjobban. Tudja, hol a legszebb a napkelte, vagy a napnyugta, melyik zugok válnak meseszerűvé a hajnali párákban, merre a leghatásosabb a köd. Hol a leglátványosabbak a hidegfront utáni felhők, vagy éppen a szivárvány. Igazán tudatos, mindenre kiterjedő fotográfiai tevékenység csak azon a helyen végezhető tehát, ami közvetlenül kötődik állandó életterünkhöz, vagy szabadidős lehetőségeinkhez, és ezeken keresztül érzelmeinkhez. Ilyenkor adott a számunkra leginkább az a lehetőség, hogy meg tudjuk ragadni a hely valóságos, csak rá jellemző képi világait, érzelmi töltését.

Égi jel - Pacsmag, 2011. augusztus (7D)

Ekkor már majd' 20 éve jártam ide. Ismertem minden zugát, a fények járását, a hajnalok ködét...
Érdekes felhőzet alakult aznap, ezért délutánra kimentem az I-es tó végébe. Ott szép, széles látvány nyílik a tóra, és tudtam, hogy velem szemben fog lemenni a Nap. Kicsit leültem a partján, had lássam mi alakulhat. Állványt, gépet belőttem. Nem sokára ez a látvány alakult ki egy percre.

A fotográfus azonban vándor szellem is, látókörét folyamatosan szélesíteni akarja, örök felfedezési és megismerési vágy űzi. Ha lehet, minél több időt tölt az Úton, hogy minél több felfedezetlen világ nyílhasson meg előtte. Az ismeretlen helyeken adódó váratlan lehetőségek villámgyors kihasználásában fontos szerepe van az állandó fotóterületnek. Azok, akik csak különleges alkalmakkor veszik elő a fényképezőgépet, nagy hátránnyal indulnak az állandóan fényképezőkkel szemben. A rendszeres felvételezés olyan, mint a versenyzőnek az edzés. Az állandóan a témát kereső szem érzékenyebbé válik. A látszólag legkevésbé látványos helyszínen is képes meglátni azt a részt, ami fotografikusan hatni képes. Ennek a képességnek az elsajátítása döntő jelentőségű a fényképezés minden területén. Kialakulnak a reflexek a pillanat adta lehetőségek leghatékonyabb kihasználására.

Jelenség - Velem, 2005. május (G2)

Egy egész napos gyalogtúra után pihentem velemi szállásom teraszán. A lemenő Napban gyönyörködtem. A gép kinn volt velem, de míg a látóhatár felett volt, nem akadt igazán fotogén helyzet. Egyszer csak, már mélyen a horizont alól, két felhőlyukon keresztül tört elő ez a misztikus fény a Szent Vid kápolna hegye mögül. A nap folyamán ott is jártam, az összes élmény megkoronázása volt ez a látvány az amúgy is erősen spirituális töltésű helyen. Egy percem volt a fényképezésre…

E rutinok rögzülésével gyorsabban hangolódunk rá egy különleges hely sajátos érzelem világára. Előbb fedezzük fel a táj, annak növény- és állatvilága, valamint a benne élő emberek sajátságos kapcsolatát, amit képes képbe is foglalni. Ezek együttes képessége teszi az utazó fotóst is eredményessé. Az erre a tapasztalati háttérre alapozó képek hangulati, érzelmi töltéssel bírhatnak, újat mutathatnak az eddig unos-untalan látottak helyett.

Alpin hangulat- Berchtesgaden térségében, 1991. december (F-1N, FD 4/80-200, Fujichrome Velvia)

Münchenbe igyekeztünk, de kis kitérővel mentünk, kíváncsiak voltunk Berchtesgadenre és a környékére. Kicsit elszaladt az idő, de München felé véve az irányt, a Bajor-Alpokon át autóztunk. Volt egy megérzésem, hogy nem kéne eltennem a gépet, meg is kaptam az ajándékot cserébe.

A tudatosan fényképező ember azonban nem csak a szerencsére alapoz. Ha megvan az út célja, igyekszik felkészülni rá. Nem csak az útleírásokból tájékozódik, de igyekszik információkat szerezni az utazása időtartamát illető időjárási viszonyokról is. Az előre feltérképezett, felkeresni kívánt látványosságok lokalizálása mellett legalább olyan fontos az is, hogy tisztában legyünk azzal, milyen fényviszonyokra, esetlegesen különleges helyzetekre lehet számítani. Ha korlátozott a vihető felszerelés, mindenképpen fontos ezek felderítése, hisz ennek tudatában optimális készség állítható össze, úgy a használhatóság, mint a mozgékonyság tekintetében. Mindenképpen érdemes a vidék történelmét, emberi szokásait az utazás előtt megismerni. Így már egy előre beszippantott szellemiségtől vezérelve könnyebben örökíthetjük képbe is azt, amivel a szerencse szembesít bennünket. Nagyon fontos, különösen, ha felkapott helyre készülünk, megismerni annak „fotóirodalmát”. Így nem csak a ránk váró képi lehetőségekről tájékozódhatunk. Egy sokkal fontosabb információ halmazzal is gazdagabbak lehetünk, aminek tudatában elkerülhetjük azt, hogy utánérzéseket, plágiumokat fotózzunk.

Lélegző kövek - Nagymaros, 2007. június (350D)

A Visegrádi vár elég sokféleképpen fényképezett téma. A nagymarosi temető előtérbe helyezett elemeivel, a 300 mm-esnek megfelelő gyújtótávolság által összesűrített térben a Dunakanyarra oly’ jellemző helyszín egész más értelemben lehet jelen a képen.

A fotós sajátos látásmódja az állandóan fotózott helyszíneken alakul ki, hiszen folyamatos a késztetés arra, hogy keresse az új meglátásokat, ne ismételje önmagát. A csak rá jellemző képi megoldások itt formálódnak. Ezeket viheti magával egy-egy útra, és húzhatja rá a tájakra, amiket aztán úgy mutathat meg a képein keresztül, ahogy csak ő lát(hat)ta.

Haragvó Istenek - Zakopane közelében, 1983. március (FTb-QL, FD 2,8/100, sárga szűrő, ORWO NP-55, 400 ASA-ra)

Zakopane-ból nem igazán lehet jó, távlati képeket készíteni a Lengyel-Tátráról, a Kasprowy-val. Zakopane-tól olyan 10 kilométerre volt a szállásunk. A társaság többi tagja visszament autóval, nálam volt térkép, így a gyalogos visszatérés mellett döntöttem. Odamenet láttam távolabb egy jó nyílt részt. Talán onnan sikerül. Sikerült, és az időjárással is szerencsém volt.