Egy nap summája

Hajnali állomás - Tatabánya, 2015. június 14. (Pentax X-5, mobilban előszerkesztve, PC-ben végszerkesztve)

Történt ugyanis, hogy majd két év után újra esküvőt mentünk fotózni Faragó Feri kollégámmal és Barátommal. 25 órás talponlét alatt 18 óra munka, ráadásul ebben a gatyarohasztó hőségben, nem könnyű kereset. No de nem panaszkodom, szegény párnak sem lehetett könnyű. Szegény vőlegény, ingben, mellényben, zakóban. Nem csodáltam volna, ha a pokolba kívánta volna az egészet.
Nekem viszont voltak olyan periódusaim, és ahogy elnéztem, Fecónak is. Ennek ellenére nagyon kellemes hangulatú munka volt összességében, kedves, készséges pár, könnyen kezelhető násznép, akarva sem kívánhattunk volna jobbat.
Hajnali kettőkor tettük le a lantot. Feri erősködött, hogy aludjak megint náluk, de 4.11-kor ment az első vonat, gondoltam, kibírom ébren. Inkább, mint a melegben utazni haza, így a kánikula előtt haza érek és elvackolok. Ebből született a fenti kép. Volt valami misztikus a kora hajnali állomás ürességében, tudván, hogy a védett és meleg átjáróban hajléktalanok aludták az igazak álmát, itt meg csak a kellemesen hűvös szellő bujkált a padok között..
Aztán, mint kiderült, jó volt a döntésem. Feri nem vitt magával kulcsot, a családja már aludt, nem akarta felkelteni őket, Ő meg a kocsiban aludt...
Még egy kép arról a napról. Még éjfél előtt készült, egy kis pihenő alatt, egy kellemes tatai vendéglőben...

Esküvői zeg-zug - Tata, 2015. június 13. (Xperia Z3, mobil szerkesztés)