Színes tükörben - Székesfehérvár, 2012. október (G12, három kép montázsa)
Amikor ezek a képek készültek, még nem tudtam, hogy az utolsók lesznek a kicsikével...
Néha nemcsak jó, vagy fontos embereket kell tudni elengedni, hanem hasznos és/vagy szeretett tárgyakat is. A szükség meg nem igazán engedi meg a felesleges ragaszkodást.
A GX-1 csak addig dobott fel, míg nem szembesültem az árával, de a G15 híre óta tudtam, hogy váltani fogok, előbb-utóbb. Nem az újabb típus, vagy a több MP, hanem a nagy fényerő dobott fel igazán. Most viszont előbb útjára kellett engednem, mint terveztem, ami tegnap este elég mélyen érintett, könnyek nélkül, de belül sirattam. Szerettem, igen jó kis szerkezet volt, nagyszerűen együtt rezegtünk, remek képeket hoztunk össze, talán azért, mert nem vártam el tőle többet, csak azt, amit a korlátain belül ki lehetett hozni belőle. Ez azonban nagyon sokszor volt több, mint amit egy ilyen kis kompakttól el lehet várni. Emlékére hamarosan össze is állítok egy Best of G12 albumot...
Most meg úgy alakult, hogy a legnagyobb felbontású fényképezőgépem a telefonom, így a 350D mellett egyelőre azzal operálok, amit egyébként nagyon élvezek. Végre beszállhattam én is a mobilban végezhető különféle képátalakítási mókázók népes táborába, ami egy meglepően új világot és lehetőséget nyitott előttem. De már az új tesóról álmodozom, és mivel nagyon akarom, meg is lesz...
Addig egy kis ízelítő a mobil transzfer képek világából.
Virtuális Polaroid - Újpest, 2012. október (Sony Xperia S, Photo Editorban és Little Photo-ban alakítva)
Instagram albumom a Facebookon ►