Kiállítások

Mágikusan vonzanak az azonos számjegyű számok. Érzem bennük a titokzatosságot és ünnepélyességet… sorsalakító jelzésüket. Ez utóbbit a betöltött élet évszámainak tekintetében mindig is különösen fontosnak tartottam.

A rám kiszabott útból eddig 55 évnyit jártam be mostani életemben, és a fotográfiának meghatározó szerepe volt ebben. 11 éves gyerekként már áhítatosan forgattam a kezemben Apám öreg, 6x9-es boxgépét. A rejtély izgatott, hogyan születik meg ebben a fekete masinában a kép? Az első saját exponálásig azonban még hosszú időnek kellett eltelnie. 22 évesen válaszút elé kerültem: éreztem a kihívásokat a képeimmel szembeni elvárásokban, a kitörési pontot azonban még nem találtam. Kemény tanuló évek, sok munka, számos új barátság és közösség formáló erejéből lassan megszülettek az eredmények. 33 éves koromban megízlelhettem az első komoly nemzetközi sikert is a Márciusi mesével. 44 évesen 6 évnyi, jobbára alkalmazott fotográfiai és fotós közéleti időszak után, feladva számos elkötelezettséget, elindultam azon az úton, ami a mára kialakult szemléletmódomhoz vezetett. 55. évemet betöltve pedig életem egyik legfontosabb mérföldkövéhez értem, ezzel a kiállítással megpróbálok visszatekinteni az eddig megtett útra.

Hálás dolog lehetne a jubileum kapcsán a magam mögött tudható fotográfusi pályafutás nevesebb állomásait végig venni. Olyan kollekciót bemutatni, ami az eddigi pályázati sikerek, kiállítások és publikációk képein alapul. Az elmúlt éveknek azonban nem feltétlenül a sokak által legismertebb 55 pillanatát idéztem meg. Ugyan ezek is résztvevői a kiállításnak, ám inkább azokat próbáltam meg összeválogatni, amik reményeim szerint átfogó képet adnak erről az eltelt időről, amit fotósként (is) igyekeztem megélni. Arról az útról, vizuális kitárulkozásomról, aminek során beláttam, hogy nem mások útjára kell áhítoznom, hanem meg kell találnom a magamét. Hiányoznak a falakról számomra is kedves képek, és lehetnek itt sokak számára eddig ismeretlenek. Igyekeztem úgy válogatni, hogy arról vallhassak, hogyan változtam együtt a körülöttünk változó világgal, és hogyan próbáltam úgy fejlődni minden téren, hogy a nekem fontos megéléseken keresztül eljuthassak önmagamhoz, hogy tényleg magamat mutathassam meg.

Őszinte örömmel fogadok minden jókívánságot az évforduló alkalmából! Fontosnak érzem azonban azt is, hogy ezzel a kiállítással köszönthessem mindazokat, akik megtisztelnek látogatásukkal. Ugyanakkor fejet is kívánok hajtani ezekkel a képekkel. Azok előtt, akik meghatározó emberi mérföldkövekként jelölték ki ennek az útnak a vonalát. Akik tanításukkal, példájukkal, barátságukkal, türelmükkel, bátorításukkal, támogatásukkal, korholásukkal, vitáikkal és szeretetükkel hozzásegítettek ahhoz, hogy az lehessek, akivé mára váltam.

Nekik ajánlom őszinte tisztelettel és szeretettel a kiállított képeket!

Kiállítva az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház galériájában, 2009. augusztus-szeptemberben