Újpest közelről

Bárki jogosan kérdezhetné tőlem, miért ez a címe ennek a kiállításnak? Hiszen minden Újpesten élő, és/vagy dolgozó ember közelről tekint a kerület mindennapjaira.  Azt gondolom azonban, hogy ahányan vagyunk, annyi féleképpen érzékeljük, tapasztaljuk, azaz látjuk a bennünket körülvevő világot. Meggyőződésem, hogy amennyiben a vizuális érzékelést kitágítjuk a fényképezőgép segítségével, sajátos módon tudjuk láttatni a közvetlen közelünkben lezajló, még akár hétköznapi történéseket is. A láttatni itt a fontos szó, mert a fényképezés a megragadott és időtlenné varázsolt pillanat művészete…

Mindig vallottam, hogy az igazán jó képek a közvetlen lakókörnyezetből, vagy az egyebek miatt rendszeresen felkeresett helyekről kerülhetnek ki. Ahhoz, hogy egy témához közel tudjunk kerülni, állandóan fizikai kapcsolatban kell vele lenni. Így ismerhetjük meg a sajátos adottságokat, a változó fények hatásait a különféle helyeken, az emberek rezdüléseit. Jó kép csak lélekből születhet, és ehhez a téma lelkéhez kell közel kerülnünk, akár emberekről vagy bármi másról legyen szó. Ez egy kiruccanás kurtára szabott idejében nem tud megvalósulni.

2008-ban a Király utcai Könyvtárban mutathattam be először újpesti képeimet egy nagyon szerény, 12 képes kamara kiállítás keretén belül. Akkor így fogalmaztam:

„Bár Angyalföldön születtem, és életem első felét ott is éltem le, míg az innensőt Óbudán, mióta az eszemet tudom az életem része Újpest. Ide jártam óvodába, Anyám nővérénél rendszeres látogatók voltunk a Sporttelep utcában. Itt tanultam a szakmámat, Megyeren nyugszik Nagyanyám, sőt jó ideje Apám, Anyám és sok rokonom is. 1999 óta pedig itt dolgozom.”

Ezt mára azzal egészíthetem ki, hogy majdnem két évig itt is laktam.
Amióta rendszeresen megfordulok itt, azóta fotózom is a kerületet. Az természetes, hogy ameddig csak dolgozni ruccantam át Óbudáról, ezek az alkalmak jobbára az oda-visszavezető utakra korlátozódtak, még akkor is, ha sokszor inkább a gyalogos utat választottam egy-egy kép reményében. Ez magyarázza, hogy a kiállított képek milyen kis százalékát teszik ki a 2011 előtt készültek. Az állandósult kapcsolat törvényszerűen eredményezte az előző két év majdnem ezer archivált képét. Ezek képezik a kiállítás gerincét. Ekkor már tudatosan készültem az anyagok gyűjtésére, szinte mindenhová fényképezőgéppel mentem.

Ha azonban bárki is gondosan megtervezett alaposságot tételez fel, hát bizony csalódhat. Egy téma tervszerű feltérképezése általában megbízás alapján valósul meg, vagy ennél jóval nagyobb időintervallumban, amennyiben saját kedvtelésére kattintgat az ember. Ezek a képek – leszámítva a kötelező utakat a munkahelyre, vagy egyéb okokból – jobbára spontán, pillanatnyi ötlettől vezérelt séták eredményei. Ez a szinte mindennapos kapcsolat formálta bennem a kötődést. Az a tapasztalat, hogy akármikor elindulok, bárhová, mindig akad mit fényképeznem. Megéreztem egy városrész különféle zugaiban az emberi lélegzés azonosságát. Mindegy, hogy egy lerobbant, vagy egy újnak számító társasházi épület falai mögül is hallatszott ki.

Hálás dolog lenne csak a szép arcát bemutatni Újpestnek, de ez hamis láttatás lenne. A teljes megismerés elképzelhetetlen a hibák elfogadása nélkül, hiszen a hibák felismerésén keresztül vezet az út az erényesség felé. Engem is lenyűgöz a megújult Szent István tér az ország legszebb Városházával együtt, jó érzéssel tölt el a polgárosodó városrész a Piac és a Duna között és szeretek megpihenni azokon a helyeken, ahol még érintetlen természetben lehetek, de nemcsak ez Újpest, hanem a düledező falú, belsőudvaros házak, az ipartelepek, a pályaudvar környéki rész látszólagos sivársága is. Mind egyformán szerethető, még ha másért is.

Ezért gondolom, közelről látom Újpestet, mert talán megtaláltam a lelkét, legalább is azt a részét, amit érezni tudok, és ez lehetővé tette, hogy a lelkemtől vezérelve emeljem a szemem elé a kameráimat és ujjam ezekre a hangokra reagálva nyomta meg az exponálógombot…

Újpest, 2013. január 10


A kiállítás 2013. június 7-23. között volt megtekinthető az Újpest Galériában



Egyéb kapcsolódó anyagok

Videófelvétel a megnyitóról

Barátaim fotói a megnyitóról - Albumok a Facebookon


© Vajda János - 2015 ♦ Kapcsolat: e-mail - +36 30 996 0148
A honlapon valamennyi képet és írást szerzői jog véd!