Minden emberben lakozik egy bizonyos mértékű, egészséges lokálpatriotizmus, vagyis kötődik ahhoz a helyhez, ahol a mindennapjait éli. Ha az illető alkotási vággyal van megáldva, netán megverve, ez a kölcsönhatás olyan művek születését eredményezheti, amelyeket a lakókörnyezet inspirált.
Talán sokan emlékeznek a Smoke című filmre, amelyben a trafikost játszó Harvey Keitel minden nap pontosan ugyanabban az időpontban, ugyanarról a helyről készített egy képet az üzletével szemben lévő sarokról. Ha bárki ilyen derék dologra szánja el magát a valóságban is, annak pótolhatatlan értékű riportanyag kerülhet így a birtokába. Ehhez én túl rendszertelen életet élek, a lehetőség azonban elég régóta foglalkoztatott.
Az itt bemutatott anyagnak az első állomása az volt, amikor 1989-ben beköltöztem abba a lakásba, amelyben ma is lakom (illetve laktam 2011-ig). Bár sokan nem szeretnék, mert zajos, engem nem zavar, és a hetedik emeleti erkélyről elém táruló látvány sok mindenért kárpótol. Rendszeresen azonban csak 2001-ben kezdtem fényképezni is innen. Ezt a digitális fényképezésbe történt belekóstolás hozta magával. Az addig eltelt időszakban - saját labor híján - csak diára dolgoztam, a természetfotózás pedig elég erőteljesen fogyasztja a nyersanyagot, így bármennyire is viszketett néha az ujjam, a takarékossági szempontok voltak a döntőek, amikor odahaza tartózkodtam. A filmet memóriakártyára cserélő világ azonban egy új lehetőséget tárt ki előttem, és onnan kezdve az éppen aktuális Dkompakt, vagy DSLR állandóan lövésrekész állapotban ott várja a megfelelő alkalmat az erkélyajtó melletti komódon.
Ez alatt a majdnem hét év során több ezer felvétel készült, és amikor végre rászántam magam ezeknek a bemutatására, azonnal a bőség zavarával is küszködhettem. Egy kiállítóhely alapvetően meghatározza a bemutatható képek számát, és ez most egy nagyon erős szűrésre kényszerített. A végső válogatásban öt témakör, vagy hangulat köré csoportosítottam az anyagot. Fájt a szívem egy csomó képért, amiért ki kellett vennem olyan miatt, ami szólóban kevesebbet mutatna, de egy kiállítási anyag akkor lehet beszédes, ha a képek összetartozásaik miatt erősíteni tudják egymást.
Az Árpád-híd óbudai hídfőjétől körül tekintve két épület uralja a látványt. Az egyik a Péter-Pál templom, a másik pedig a Duna túlpartján nemrégiben épül Duna Tower kettős tornya. Bármennyire is igyekeztem a sok képből - amelyen ezek is szerepelnek - a legkevesebbet kiválasztani, elkerülhetetlen lett, hogy ennek az anyagnak is ezek a meghatározó motívumai.
Abban bízom azonban, hogy a különféle időjárási-, vagy fény-helyzetetek, az eltérő napszakok, vagy éppen objektívek elég változatossá teszik az Önök elé kerülő látnivalót. Az a reményem, hogy elég szemléletesen mutathatom be a nagyváros egy meghatározott pontjáról befogadható sokféle látványt, de sokkal fontosabb azonban a számomra az, hogy megérezhető legyen a képekből az erős kötődés, ami lakóhelyemhez, a kerülethez és ehhez a városhoz fűződik.
http://fotovj.hu/1/index.php/kiallitas/egy-helybol.html#sigFreeIdece2c1d91c
Kiállítva az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának épületében, 2008. november/december
A kiállítás a Magyar Fotóművészek Szövetsége Fotó Hónap 2008 rendezvénysorozatának része volt
