Kiállítások

...a betonsivatagokban

Ez is lehetne a teljes címe ennek a kiállításnak, hiszen a III. kerület bármennyire is az egyik legváltozatosabb lakóterületekkel és természetes élőhelyekkel bíró része ennek a városnak, azért jelentős része csak az előző rendszerből örökölt betonpaneles lakótelep. A zsúfolt élettér viszont még jobban igényli a beton sivárságát enyhítő, lehetőleg minél kiterjedésű zöldterületet.

Ezért is határozott úgy a Guckler Károly Természetvédelmi Közalapítvány - immár majdnem négy éve -, hogy a lezárult, természeti értékeket bemutató posztersorozatot ezeknek a területeknek a képi felmérésével, és az ebből válogatott képanyag Internetes bemutatásával folytatja. A feladatot, bár jobbára dokumentáló fotográfiáról lehetett csak szó, örömmel vállaltam el. A felvételezéssel tavaly tavasszal készültem el, a több mint ezer felvételből 500 körülit tartottam érdemesnek az Alapítvány szakértőinek bemutatni a végleges kiválogatásra. Ez a 163 kép látható a honlapjukon.

Egy ekkora volumenű felmérő fényképezés azért óhatatlanul magával hozza azt a járulékos tevékenységet is, ami a saját benyomások fényérzékeny anyagra rögzítését is jelenti. Ezek azonban nem férhetnek bele ebbe az Interneten bemutatható anyagba, hiszen elsősorban a saját szemléletem lenyomatai. És nemcsak a lakótelepek zöldterületein készültek, hiszen az ezeket összekötő utakon is találkozhattam megörökítésre váró szép, vagy ellentmondásossága miatt érdekes motívumokkal. Viszont nem csak én, hanem az Alapítvány is úgy érezte, hogy érdemes az ezekből a képekből készült válogatást egy ki-állítás keretében bemutatnunk nemcsak a kerület, hanem a város lakóinak is. Az azonban külön öröm a számomra, hogy ennek a képgyüjteménynek az első bemutatását az Alapítvány megalapításának 15. évfordulójára időzíthettük.

Igyekeztem hát úgy válogatni a képekből, hogy azok méltóképpen kifejezhessék a köszönetemet az Alapítványban tevékenykedő barátaimnak a tartós és eredményes ehgyüttműködésért, ami remélhetőleg nem csupán az én fotográfiai tevékenységemet támogatja, hanem ennek hozományaként a kerület értékeit gyarapíthatja. Köszönetemet fejezem ki ezekkel a képekkel az Önkörmányzat képviselői és a Polgármesteri Hivatal munkatársai felé, amiért lehetővé teszik az Alapítvány működését. Ezzel elsősorban a természeti értékek megóvását és az igen fontos természetismereti nevelést támogatják. És mindenekelőtt Önöknek, a kerület lakóinak tartozom köszönettel, hiszen az Alapítvány tevékenységét Önök teszik elsősorban lehetővé, és én abban a reményben készültem ezzel az anyaggal az Önök színe elé, hogy méltóképpen fejezik ki a képek a kötödésemet, nemcsak a kerület természeti értékei, hanem a lakói, azaz Óbuda-Békásmegyer, a Főváros számomra legkedvesebb része iránt is érzek.


Kiállítva a Békásmegyeri Közösségi Házban, 2008. április-május


Elhangzott Vajda János fotókiállításának megnyitásán a Békásmegyeri Közösségi Házban  2008. április 15-én

„ A bennünket körülvevő világ mindannyiunkra más hatással van. Annak ellenére, hogy pl. egyidejűleg érezhetjük ugyanannak a napnak a melegét. Ugyanazt a rigót halljuk énekelni, vagy villamost zörögni. Az különböztet meg bennünket egymástól – többek között -, hogy a külvilágból érkezett inger milyen hatást vált ki belőlünk” – írja Vajda János a honlapján olvasható önvallomásában.

És valóban. Mi valamennyien itt járunk-kelünk Óbudán, Békásmegyeren, és ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg a minket körülvevő világot. Vajda János is ezer szállal kötődik Óbudához – itt él és dolgozik -, azonban nem csak hagyja, hogy körülvegye ez a világ. Alakítja is azt, mert rendelkezik azzal az alkotói erővel, amely képes a művész szemével meglátni és láttatni a lényeget. Fotóin így lényegül át az unalomig ismert és megszokott városrész érdekes és izgalmas, virágzó keretbe foglalt térré, a melankóliát sugárzó régi falrész időtlen emlékké, vagy éppen a kopott lakótelepi domboldal a mindennapok színterévé.

32 fotót láthatunk itt kiállítva abból a több száz képből, amelyek a Guckler Károly Közalapítvány felkérésére készültek kerületünk természeti értékeinek felmérésére. Az elkészült képek azonban jóval többek, mint puszta dokumentációk. Vajda nem tudja és nem is akarja megtagadni azt a kettős vonzáskört, amit számára a vizualitás és a zene jelent.  „Gyermekkorom, szüleim természete a külvilág kétféle ingerével szemben tett különösen érzékennyé. Az egyik a hangok világa, a másik a vizualitás. Zene közben látom a természetet, a természetben hallom a zenét” – vallja. A kiállított fotók hangulatokat, érzéseket, tobzódó színeket, fényt és árnyékot, évszakokat, suhogó mozgásokat örökítenek meg. A címek is ezt tükrözik – „Idill”, „Merengő múlt”, „Virágzó ég”, „Tavaszi színek”, „Nyári szélben”, „Felhőjáték”.  A kompozíciók nem felkavaróan drámaiak, nem esik darabjaira a valóság, hanem megnyugtató harmóniába simul.  Ha zene – akkor nem Bartók, Schönberg, hanem Vivaldi, Debussy. A képek főszereplője a természet, akkor is, hogyha a régmúltat idéző falmaradványok, patinás épületek adják a hátteret, és akkor is, hogyha az ember lakótelepet, üveg és beton monstrumot épít köré. A fotós láthatóan szereti a fákat, növényeket. Majd mindegyik képet a fák uralják – égbe nyúló, tízemeletes házak elé magasodó törzsek, a bumfordi beton hídfelhajtóval birokra kelő sudár növendékfa, a virágba borult fiatal és az óriás levelű öreg fák, vagy éppen az elegáns örökzöldek. Néhol emberi alakok is megjelennek, egyedül vagy kettesben, éppen csak jelzésként, az egész részeként, jelenlétük nem uralkodó. Kakukktojás ebben a sorban a Csobánka téri jövés-menést megörökítő kép, de ez nyílván a ma megnyíló eseménysorra utal.

Vajda János képei megállásra, elgondolkodásra késztetnek. Álljunk meg hát, gyönyörködjünk a fotókban, és élvezzük azt a ritka pillanatot, amikor más szemével láthatjuk mindennapjainkat.

Szabó Magdolna
Óbuda-Békásmegyer alpolgármestere


© Vajda János - 2015 ♦ Kapcsolat: e-mail - +36 30 996 0148
A honlapon valamennyi képet és írást szerzői jog véd!