Dimenzióváltás


Kis, magyar Stonehenge - Zámoly, 2012. június 10., Pacsmag, 2012. május 24. (7D)

Nem is gondolnád, ha nem tudsz róla, ráadásul esetleg sietsz is Székesfehérvár felől a Vértes felé. A temető bejáratát esetleg látod a szemed sarkából, de az nem fog meg, csak ha nem nyugszik ott valakid. Egy rom rombusz alakja kandikál ki kicsit odébb a zöld fölött, de csak akkor veszed észre, ha nem rohansz, vagy beleötlik valami miatt a szemedbe, és kíváncsi is vagy. Nem tudom, észre vettem volna-e, ha egyedül vagyok? Barátom állt meg a temetővel szembeni parkolóban, ismerve kőkeresztekkel és ezekkel kapcsolatos érdeklődésemet. Akkor böktem ki a rom tetejét. Már késő és túl borús volt fotózni, csak éreztem a hely erejét, és a fotók lehetőségét. Mert azonnal oda kellett mennem, látni. Majd holnap...

Ronda idő lett másnap reggelre. Ez talán még különösebb hangulatot sugárzott a helynek. Néztem a – valószínűleg – régi kápolna csonkán ég felé meredő, egyetlen megmaradt falát és a körötte, félkörben elhelyezkedő régi-nem régi sírokat. Még nem voltam Stonehenge-ben, de sok képet, filmet láttam, teóriákat olvastam és a Ten Years After azonos című lemeze már fiatalon éreztette velem egy számomra akkor még ismeretlen fogalom különös misztikumát. Odaröppentem gondolatban, míg vizuálisan itt sikerült maradnom, s közben az előbb említett lemez No Title darabja szólt a fejemben.
Elszomorító volt a megrongált sírok látványa. A falat az idő ette meg, de ezeket a köveket, amik alatt az eltávozott lelkek porhüvelye nyugszik, az ember megmagyarázhatatlan pusztítási vágya. Önmagukban is képért ordítottak, de most a Stonehenge hangulatot akartam képbe merevíteni. Az erős nagylátószög sokat segített, örültem is, hogy még nem kérték tőlem vissza. Torzított, mint a fene, de nem bántam, egy eltorzult idősíkban éreztem magam, nagyon idevágott. Csak az éggel volt bajom, a fehérre kiexponálódott felület nem volt idevaló. De már akkor tudtam, hogy találok hozzá megfelelő montázsalapot. Olyat, ami hozza a misztikummal vegyes égi és földi erők keserű haragját. Bennem is az lakozott...


Hallgasd meg a számot!

 


© Vajda János - 2015 ♦ Kapcsolat: e-mail - +36 30 996 0148
A honlapon valamennyi képet és írást szerzői jog véd!