Két fa

Régen jelentkeztem, sűrű volt a múlt hónap. Elnézéseteket kérem...

A múlt vasárnap azonban kimozdultam vackomból. Csaptam egy kört a környéken. Nem szokásom, de határozott fotózási célom volt. Még 2015-ről emlékeztem a Tábor-föld túlsó végi útja mellett, a fasorban egy magányos fára. Itt a kép róla, ami akkor készült a Pentax-szal. A G15 a porviharos sérüléseit nyalogatta a szervízben épp.
Nos, a hónapban lecseréltem a Sony telefonomat. Időszerűvé vált, eléggé meglassult, és az aksija is a kezdődő döglődés jeleit mutatta. Egy Huawei P9 boldog gazdája lettem, a telefon mellé kaptam két Leica kamerát is bónuszban. Nagyon klassz szerkezet, megszámlálhatatlan lehetőséggel a kamerák gyári szoftverében. Nos ennek az egyik opcióját képzeltem el a fáról. Az eredményt emitt, lent láthatjátok.
A képet be is mutattam egy Facebook csoportban, a nap végi értékeléskor ezt kapta a kép:

Vajda János képét azért emelem ki, mert ez is hosszas gondolkodásba ejtett. A textura layer olyan nekem rajta, mint az emberi bőr. Kifejezetten egy idős emberi kéz jutott eszembe róla. A fák ágai pedig az erek rajta.... és már láttam is magam előtt a néhai nagymamám jóságos kezét. Szomorú kép, nekem a hiányt jelenti, - bár a kopasz téli fák már csak ilyenek - amire János még azért rátesz egy nagy lapáttal, a dermesztő hideg kékjével.

Balázs Nóra

Télritmika - Üröm, 2017. január 29. (P9)

A következő képet valódi bónuszba kaptam. Talán azért nem tűnt fel 2015-ben, mert lombos volt, és nem ugrott ki az ágkorona fantasztikus formája a meghajolt törzzsel együtt. Erősen emlékeztetett az agyon fotózott, mártélyi fűzre. Szinte azonnal láttam is magam előtt a képet, amit majd összerakok a PC-ben. Emlékeztem az egyik NIK plug-in speciális effektjére. Ez adta az ágaknak a szélben mozgás illúzióját. A hollót egy 1989-es diáról reptettem a képbe. A madár eléggé éles képe kicsit illúzióromboló lett volna, így a rétegen kapott egy csekély Motion Blurt. Íme:

Szelek szárnyain (A holló) - Üröm/Dunabogdány, 2017. január 29./1989. június (G15/F-1N)