Két állapot

Egyedül költöttem el vasárnapi ebédfélémet. Megkívántam rá a hűtőben dekkoló muskotályból. Az első tavaszias nap bolond erővel dőlt be konyhaablakon. Ahogy a hűtőre raktam az üres poharat a fény varázsos táncba kezdett az üvegen keresztül megtörve. El is ballagtam a gépért. Aztán megtelt a pohár, és a fény is mintha megnyugodni látszott volna, hogy színt festhetett a borral egyesülve. Ha már ott volt a gép, ez is megért egy képet. A két állapot közötti különbség most meg néhány kérdést.

Lehet-e közös vonást találni a tiszta fény hatására egy üvegpohár és az ember lénye között? Hasonlíthatom-e a testemet hozzá? Ami ha üres, lélektelen. Mivel kell megtelnie a testben lakozó léleknek, hogy a Teremtő Fényt kisimulva törje meg? A sok minden benne rejlő lehetőségből a minél építőbbet, lelkünk üdvét adhassa. Hiszen nem mindegy, mi van belül, és milyen fény éri. Üres vagyok-e, ha csak gondolatok töltenek s érzések nem? Vagy elég-e az érzések halmaza gondolatok nélkül? Hol a kettő között az egyensúly? Mi teremti meg? A külső Fény juttat el minket a belsőhöz, vagy fordítva? Minek kell belül lennie, hogy a Fény a legkevésbé törjön meg? Hogy a megvilágító szándék töretlenül érvényre juthasson.

Nem tudom... Csak azt, ha üresnek érzem magam belül, akármilyen fény ér, kuszának látom a világot. Egy jó van benne: mindig tovább lépésre ösztönöz. És ez nem azonos azzal, hogy teletöltök egy szép üvegpoharat valami jó itallal, és a fénybe állítom...

Üres fény - Óbuda, 2010

Telt fény - Óbuda, 2010

Nagylátószögön: 2010. február 12.