Sírkert

December 2-án nyílt, Továbbra is hittel utakon, utak mentén kiállításom felvezető, meglepetés műsora volt ez a program.
A képanyagot 2013. augusztusában fotóztam össze, mintegy 2 óra alatt. Akkor el is kezdtem a feldolgozását, de eközben jöttem rá, hogy ezt inkább egy digiráma keretén belül kéne bemutatnom. Aztán nem volt időm foglalkozni vele, de amikor az év elején megkaptam a lehetőséget a kiállításra, akkor már tudtam, hogy ezzel akarom meglepni a megnyitóra ellátogatókat.
A YouTube-ra feltöltött videóhoz írt felvezető szövegem kicsit bővített változata:

Egy fotósbarátom képe adta a tippet, ide el kell mennem...
Esett azon az augusztusi reggelen, mikor Kápolnásnyéken felvett egy kedves ismerősöm. Mire Lovasberénybe értünk, már nem, de borult maradt az idő, amit később egyáltalán nem bántam meg.

Ahogy megláttam az egész temetőt a kerítésen kívülről, az első reakcióm a rácsodálkozás volt. Azonnal be kellett mennem, gépek nélkül. Beszippantani az egész hely különleges erejét. Mint egy holdkóros, úgy bolyongtam a sírok között. Mennyi, és milyen változatosak. Több, mint 200 évesek is közöttük. Emberi rombolásnak sehol nyoma, csak az idő mart nemes patinát a kövekre. Elámultam a vadon növő virágok tömegén is, e két közeg különös ellentmondásán és mégis, harmóniáján. Egy különleges, misztikus kertben jártam. A borult idő ellenére holdfényes éjben éreztem magam. Sem az egészét, sem a részleteit nem is fogtam fel igazán, csak járkáltam a derengő sírok között. Egybefolyt az egész. Ezért is a hosszú áttűnések az egész programban, ezt a megélt vizuális tapasztalást kívántam a képek felfűzésével érzékeltetni. Epizódok, csoportképek és tömegjelenetek váltották egymást, minden rendszer nélkül. Pedig épp ez a rendszer bennük, a rendszertelenség és az időtlenség. Nem halottak suttogtak rémisztő dolgokat a fülembe, hanem békésen nyugvó lelkek örvendeztek áhítatomnak.

Szűts Pisti kollégám és barátom remekül érzett rá az akkori hangulatomra. Amikor elkészültem a képek elődolgozásával, besorrendezésével, összeraktam ebből egy konstans 15 mp-es áttűnésekkel szerkesztett programot. Visszanézve nagyon el voltam keseredve, dögunalmasnak találtam. Mindegy, átadtam neki az állományt, talán tud vele kezdeni valamit? Tudott, nem törődött az állandó átmenetekkel, finom ritmikát és lüktetést adott az anyagnak. Csak utána kellett igazítanom a váltásokat, és néhány kép sorrendjét felcserélni, illetve pár új képet hozzáadni, hogy követhessék a dallamok felépítését.
A zene, amit neki köszönhetek nagyszerűen támasztja alá azokat az érzéseket, amik akkor jártak át. Féltem, hogy szomorú hangulatot komponál, de nem, az a csodálkozó és misztikus szellem lebeg a hangjegyeiben, ami nekem is betöltötte akkor a lelkemet, és betölti ma is, ha ezt a videót végig nézem.

Érdemes  a YouTube-ra átklikkelve megnézni. Ott HD méretben fut.