A virágokhoz kezdetektől fogva különösmódon kötődöm. Már 1984-ben próbáltam megfogalmazni ezt a viszonyt Megközelítések című kiállításommal, amihez különlegesen nagy leképezésű makrótechnikával hatolban be képileg a virágok "lelkébe", s igyekeztem feltárni az egész részleteiben rejlő megfoghatatlan csodát. A virág számomra a nő, és a nő azonos a virággal. Az öncélúságtól mentes szépség ejt rabul velük kapcsolatban, ami mentes az öntetszelgéstől, ezért tiszta és örök.

Hosszú fotós évek, jelentős személyiségbeli fejlődés és számtalan megtapasztalás kellett ahhoz, hogy összeállhasson az a képanyag, ami alapjául szolgálhatott a zenének, ami számomra nagyszerűen szimbolizálja azokat az érzéseket, amiket a nőkkel és a virágokkal, valamint a szerelemmel szemben érzek. Katia Labeque és John McLaughlin két ellentétes zenei világból érkezve talált egymásra és nemcsak a zenében, hanem a szerelemben is. Brise de Ceur (A szív lehelete) című duettjük érzelmi hullámzásai minden érző, mély szerelmet megélt ember lelkét felkavarhatják, de el is simíthatják. Igyekeztem ehhez a képekkel is hozzá tenni...
A műsor 2008-ban, a Zöld oázisok kiállításom megnyitóján lett először bemutatva.