Besztercebányán jártam

Pénteken Pilisre mentem a hosszú hétvégére. Tudtam, hogy Húgom és Lánya Besztercebányára mennek szombaton. Lindának volt dolga az ottani tengerimalac kiállításon. Először úgy volt, hogy nem megyek, had kapjanak a kutyák időben enni, aztán csak meggyőztek, hogy menjek én is velük. Sok győzködésükbe nem is került. Szívesen mentem...

A nap nem a legjobban indult, elég zegernye idő köszöntött ránk. Nekem tetszettek a hegyek között roskadozó felhők, de nem akartam megállítani a kocsit, időre kellett mennünk és eléggé ki voltunk számolva. Így az alábbi egy képet sikerült lőnöm a kocsi vizes szélvédőjén keresztül. Mit ne mondjak, szerintem jót tett a képnek a vizes üveg természetes effektje.

Esős belépő - Besztercebánya előtt, 2016. május 14. (G15, tabletben szerkesztve)

A verseny sem indult a legjobban, Linda egyik állatkáját lenullázta a lengyel bíró, meg fene ette hideg is volt. Egy belső udvaron volt a cécó, még jó, hogy fedett helyen. Aztán a nap végére kiderült az idő is és a kedv is. Húgom lánya egy szekérderék díjat kapott. Ha érdekelnek valakit ezek a részletek, Linda honlapjára átklikkelve tájékozódhat. Inkább a városról most szert tett benyomásaimról írnék.

'88 óta nem jártam arra. Akkor is csak átutazóban, egy röpke megállóra pihentünk meg Berta Bélával a Tátrába menet. '81-ben vagy '83-ban bolyongtam kicsitt többet a belső részen, már nem emlékszem pontosan. Elsőre azon a helyen álltunk meg most, ahol akkor egy fotósüzletben néhány szűrőt vettem nagyon jó áron. Ma már valami divatárú kereskedés van a helyén, de az üzletet a helyéről és jellegzetes kirakatüvegéről azonnal felismertem.
Nem nagyon volt jó idő, így kezdetben nem is nagyon igyekeztem "turista jellegű" képeket készíteni, és erről később is letettem. valami mást kerestem. Így fedeztem fel, hogy mekkora bolondja Besztercebánya a művirágoknak. Szinte alig látni élő virágot. Ellenben az utcákon, köztereken, épületeken, vendéglátóipari létesítményekben, belső udvarokban és a lakások ablakaiban rogyásig láthatóak ezek a műanyag vackok. Az alábbi csokor ezekből a remekekből a kiállítás helyszínének belsőudvarából származik.

Helyi specialitások -  Besztercebánya előtt, 2016. május 14. (Mobilfotók, Z3)

A délelőtti zegernyében, egy-egy pauzában lőttem ezeket, miként az alábbi képet is, a zsűri asztaloktól alig pár méterre.

Esőgyöngyök -  Besztercebánya előtt, 2016. május 14. (G15, tabletben szerkesztve)

Kellemes meglepetés volt, nemcsak Besztercebányán, hanem amerre jártunk mindenfelé, hogy a szlovákok nem kispályáznak a sör tekintetében. 10 %-os erősségű alatt nem lehet találni tőlük e nemes italból. Ezt nálunk is ideje lenne megvalósítani, kevesebbet járnánk a klóra. Ellenben az előkelő vendéglő misz felszolgálója és a langyos gulyás nem számított kellemes meglepetésnek. Ebédidőre ki is derült az idő, a téren veterán autó felvonulás zajlott, amit egy kávézó teraszáról néztünk. Húgomnak ugrottam ki ezt az öreg Skodát lekapni.

Relikvia -  Besztercebánya előtt, 2016. május 14. (Mobilfotó, Z3)

Az igazán nagy meglepetést a piactér melletti rózsaszín gesztenyés okozta. Mindig is szerettem a gesztenyevirágzást, Óbudán volt is részem benne bőven, de bevallom, eddig nemhogy nem láttam, de nem is tudtam róluk. Kicsit sajnáltam, hogy nem nagyon van időm rendesen feldolgozni, így csak ezt a lugast hoztam Nektek mutatóba.

Rózsaszín gesztenyevirágzás -  Besztercebánya előtt, 2016. május 14. (G15)

Megragadom itt is az alkalmat megköszönni a remek napot Testvéremnek és Leányának