Illúziókert (fotógraffity) - Újpest, 2012. június 8., Újpest, 2011. október, Pacsmag, 2011. október
Egyes helyszínekhez kötődéseinket nem feltétlen annak a szépsége határozza meg, sőt megkockáztatom, lehet akármilyen szép bármely hely, ha érzelmileg nem kötődünk valami miatt hozzá, csupán felületesen gyönyörködhetünk benne. Ugyanakkor egy mások által nem igazán kedvelt helyszínt is másként láthatunk, ha oda érzelmi szálak is kötnek. (Az emberekkel is így vagyunk...)
Azt gondolom, a fénykép akkor léphet tovább a kép szintjére, ha nemcsak a valóság kerül leképezésre, hanem a fotóba az érzéseinket is bele tudjuk exponálni. És ez témától független...
Néha nem lehet egy képbe belesűríteni a gondolatainkat, de manapság ezen az anakronikán nyugodtan túlléphetünk. A fotográfia mára eddig sosem látott mértékben feszegetheti saját korlátait. A zeneszerző is előbb csak zongorán pötyögi a fejében megszülető művet, hogy megírhassa az alapkottát, amire azután felépítheti a szimfóniát. Mi meg vázlatokat készíthetünk, amiket megfelelő módon alakítva, vagy/és összemontírozva szakadhatunk el a mindenki megélhető valóságától az általunk elképzeltbe.
Szerettem egy helyet, aminek már nem látom a sajátos, számomra jelentős szépségét, csak az elveszett illúzióit.
Azt hiszem, erről szól ez a kép...