Fénytől fényig - Fóti úti aluljáró, 2012. július 28. (G12)
Az élet alagutakban kezdődik és átjárókban kezdődik újra. Mikor tudjuk meg mi történik velünk az átjárókban?
Ezzel a gondolattal nyitottam albumot a Facebookon, úgy egy éve...
Ha az embert el kezdi foglalkoztatni a távozás gondolata, az vajon az öregedés, vagy a bölcsesség felé vezető út első jele? Ezzel is el lehetne gondolati szinten játszadozni, de azt gondolom, sokkal inkább fontosabb ennek az egésznek a misztériumát magunkba fogadni. Fényből érkezünk fénybe, sokszor keserves, de mindig sötét uton áttörve. Az irány mindegy is, talán a két oldal fénye az, ami más (lehet?). Mert rajtunk múlik, hogy az innenső, anyagi tudattal megélt oldal fénye mennyire lehet azonos az asztráliséval. Hiszen sorsunkat mi választjuk, akár elfogadjuk ezt a tényt, akár nem. Egy valami biztos, az alagútban még nem ragadt bent senki, bármilyen sokáig botorkált is benne. Valamelyik irányba kiszólítja, vagy tovább taszítja a Fény a benne tévelygőt. Fényre teremtettünk, és addig kell újra és újra megmerítkeznünk a földi fényben, míg nem leszünk méltók arra, hogy választhassuk az Örök Szellemi Fényességet.
Ám még akkor is megmarad a választási lehetőségünk, hogy a szellem teljes fényével élhessünk meg a földit...
Alagútak, átjárok a Facebookon ►