Velence kutyafuttában...

...avagy négy óra, három film, két objektív, egy gép

Kötéllel húzott Olaszországba a családom 2001-ben. Semmi kedvem nem volt hozzá. Tengerparti népfürdő, unalmas üdülőváros, dög meleg... Aztán csak rábeszéltek, miként a helyszínen kitalált gyorsétkezés stílusú Velence látogatásra. Pedig a hátam közepére se kívántam a csatornaszagot és a kirándulók tömegét.

Aztán beleszerettem, pedig csak 4 órát tartózkodhattunk ott az egynapos buszos túra jóvoltából. Szerencsém is volt, előző nap esett, szép tiszta idő volt, semmi halszag. Még a tömeg és a meleg sem zavart, annyira szíven talált a város sajátos hangulata. Megérintett Vivaldi, Goldoni derűs szelleme, a történelem kövein lépdelt a lábam. Kóstolót kaptam az egyik legeurópaibb kultúrából. Ez a kutyafutta ezt vissza sem adhatja, csak azt, mi férhetett bele ennyi időbe. De vissza akarok térni... (Csak még nem volt rá módom.)

A képek  Canon AE-1P vázzal, FD 4/17 és 80-200mm objektívvel készültek, KODAK Ektachrome 100 VS filmre. A felvételek az exponálás sorrendjében vannak a galériában. Sajnos az FS 4000-es sokat rontott a film pazar minőségén.