Élet a tájban

A természeti táj sajátos képét nem csak a földrajzi jellemzők és a pillanatnyi évszaki adottságok, időjárási viszonyok formálják. A látvány fontos része lehet a tájban megjelenő élővilág. Egy magashegyi rétre nem csak az azt övező hegykoszorú lehet jellemző, hanem annak virágszőnyege is, illetve az ott élő állatok megjelenése. A táj földrajzi és biológiai jellegzetességének együttes megjelenése a képen nagyon fontos hangulati fokozó elem. Az Alföld tágas, pusztasági panorámáinak benyomásait a végtelen felé tágíthatja a vonuló darucsapat szárnyalása az égen. A nyári kaszálón az asztagok között szedegető gólya az évszak hangulatát erősítheti, miként a színeitől független erdőt azonnal szeptemberire pontosít a benne bőgő szarvasbika.

Meseerdő - Gemenc, 1988. április (AE-1, Tokina 5,6/400, ORWO NP-55, 800 ASA-ra)

Az ártéri erdő finom, párás hangulatának titokzatosságát sugallja a kis szarvascsapat. Az állatok éppen jó méretben vannak a képen ahhoz, hogy annak kiegészítő szereplőiként fokozhassák a kép tartalmát, aminek alaphangulatát a múltidéző, szemmel láthatóan használaton kívüli sínpár már amúgy is megadja. (Lásd a következő fejezetet!)

A lehetőségek végtelenek. A szerencsés találkozások, és a tudatos rákészülések között számos változat létezhet. A képi megoldások a hely jellegétől, és az éppen használatban lévő felszerelésünktől is függ. Az ilyen jellegű, véletlenekből adódó képek elkészítésére nagyon kevés az idő, ezek a pillanatok a legmúlandóbbak, megismételhetetlenek.

Varjúfelhő - Sukkoró, 2011. február (7D)

Faragó Feri Barátommal kóboroltunk a Velencei-tó környékén. Sukkoró előtt láttuk meg az olvadozó szántáson a nagy varjúcsapatot. Szerencsére kis zoom volt a gépen. Csendben kiszálltam a kocsiból, Ferit meg túlküldtem a csapaton, és megkértem, hogy menjen be a szántásra merőlegesen a közepéig, és akkor kezdjen ráközelíteni a csapatra. Minden az elképzeléseim szerint alakult, így született a kép.

Ha az adódó lehetőségnek egy a táskában heverő objektív lett volna alkalmasabb, semmint a gépen éppen fent levő, valószínűleg oda a kép, mint ahogy akkor is, ha nem volt időnk megfelelően átállítani a fény, vagy egyéb helyzetnek megfelelően a kamerát. Még egy addig nem ismert hely tekintetében is ezért lehet fontos az előzetes rákészülés arra, hogy mivel találkozhatunk, mert ennek megfelelően állhat rendelkezésünkre az a technika, amivel a leginkább közelíthetünk a kielégítő eredmény felé.

Egy alkalommal Tokajon nyaraltam a családommal. Egy napra elkértem magam tőlük, had tegyek egy fotóstúrát a Bodrogközben. A nálam lévő térképek és szakkönyvek sok jót ígértek, akár táj-, akár egyéb jellegű képben. Előző este elmentem a Bodrog-partra, a révhez, megtudni, mikor indul az első komp. Akkor fedeztem fel a túlparti fák alatt, a sekély vízben szedegető gólyát. Másnap, hajnalban már úgy gurultam oda a kocsival, hogy az anyósülésen ott hevert az összeszerelt fényképezőgép, nagytelével, válltámasszal. Míg behajóztam, nem láttam sehol az előző esti madarat, igaz, a felénk eső oldal kilövését a parti, nagy fák takarták. Az átkelés alatt kerültem a komppal együtt olyan helyzetbe, hogy az itt bemutatott kép elkészülhetett. Egyet tudtam exponálni, az egészre volt talán 10 másodpercem?

Reggel a Bodrogon - Tokaj, 1990. augusztus (F1-N, Sigma 5,6/400, Fujichrome 100)

Nem csak a világítás, hanem a pihenő, gazdátlan csónakok között lépdelő gólya is a reggelt, olyan korai időszakot jelez, amiben még elég kevés ahhoz az emberi jelenlét, hogy a madár biztonságban érezze magát.

Egy állandó fotós területen viszont kézenfekvőbb ezeknek a képeknek az elkészülése, a hely ismeretéből származó tudatos elképzelések miatt. A tájban megjelenő élet akkor válhat a hangulatot erősítő elemmé, ha az életet jelentő motívum abban a megfelelő arányban kerül ábrázolásra, amitől nem főszereplőjévé, hanem kiegészítőjévé válik. Képi fogalmat nyer a szimbiózis. Ellenkező esetben sem lehet okunk a panaszra, hiszen tájkép helyett egy jó madár, vagy emlős kép lehet a jutalom. Viszont ugyanígy ajándék lehet az is, ha egy lesben ülés során a szerencse olyan tájképhez is juttathat bennünket, ami a benne szereplő élettől válik igazán értékessé. A kép belső tartalmát nagyban erősítheti tehát, ha a táj és a benne szereplő élet között az arra jellemző kapcsolat is képi erejűvé válik.

Darvak a hajnalban - Kardoskút, 1990. november (F1-N, Sigma 5,6/400, Kodachrome 200)

A filmválasztás szerencsésnek is volt mondható, meg nem is. Utóbbi az erős szemcsézet miatt, a szerencse meg a nagyobb érzékenységből fakadó kiegyenlítő képesség miatt.
Először jártam daruhúzáson Kovács Attila jóvoltából. A kihúzást akartuk fényképezni, ehhez nagyon jól jött a magas, kardoskúti madarász megfigyelőtorony. Még sötétben fent kellett lennünk, a daru nagyon óvatos madár mifelénk. Még a látóhatár alatt volt a nap, amikor megláttam néhány korán kelő darut, amint óvatosan lépdelnek az éjszakázó tó, és szerencsére a mi közelünkben is.  A gép állványon volt, égre irányítva, arra belőtt expozícióval. Egy óvatos mozdulattal állítottam át az álvánnyal a kompozíciót, és csak az expozíciós időt kellett hosszabbra vennem, amit a gép keresőjébe tekintve is elvégezhettem.