A táj képe

Beküldve: A tájfényképezés kisiskolája

Avagy mitől lesz jó egy tájkép?

Amikor megérint bennünket egy természeti táj szépsége sokszor nem is gondolunk arra, hogy a megélt látványt mennyi, a vizuális élményen túlmutató külső, fizikai vagy egyéb tényező teszi teljessé. Elsősorban a pillanatnyi időjárás, a nap melege, vagy a téli időszakok metsző hidege, a szél, az eső, a viharok, a felhők, villámok. A különleges napszakok fényei, a természeti jelenségek, pl.: köd, zúzmara, egy átlagos tájat is meseszerűvé képes varázsolni. Egy bükkerdőben a szél muzsikája az ágak között, a tengerparton a hullámok zaja, vagy a sirályok rikoltása a hangokkal egészíti ki a látványt, miként egy tavaszi, virágos ligeterdőt a madárdal. A magas hegyeket a csend, a gabonaföldeket a kalászok susogása. De a virágmezők, vagy a korhadó fák és az avar illata is nagyban erősíti a táj látványának bennünk keltett emócióját. Nem beszélve térlátásunkról, amivel a táj kiterjedését három dimenzióban érzékelve válunk a látvány részeseivé.

Jeges alulnézet – Pacsmag, 1993 (F1-N, FD 4/17, Ektachrome 100)

A metsző téli hidegben befagyott halastó lehetővé tette a zúzmarás nádcsomó egész közelről való fényképezését. A 17 mm-es objektív 110 fokos látószöge elég sok eget foghatott be ahhoz, hogy a polarizációs szűrővel sötétített ég teteje drámai sötétséggel borulhasson a képre, ezzel is hatásossá téve a nádszálak „díszességét”. A kép különlegességét még a jégen hasaló nézőpont is fokozza, a nád a méreteihez képest szinte fenyegetően magasodik fölénk.

A fotográfia azonban a kétdimenziós képrögzítésre kényszerít bennünket. (A bonyolult, háromdimenziós felvételezés, éppen  az elért térhatás miatt tudja az egyébként síkban jelentéktelenebb képet figyelemfelkeltővé varázsolni.) A szagokat, a hangokat, a hőmérsékletet, vagy például a szél erejét nem tudjuk sem a filmre, sem a digitális adathordozóra leképezni. Az csak bennünk marad meg. Emlékezetünk ezeket az átélt körülményeket minden esetben hozzárakja képzeletben a képhez, amikor nézegetjük. A kívülállónak azonban csak az elébe tett kép beszélhet, s ha körülményeket szavainkkal igyekszünk ismertetni, a kép tartalmilag üres maradt.

Ez ebben a nagyon nehéz! A személyes benyomásokat, és azon keresztül a belőlünk kiváltódott érzéseket pusztán a képrögzítés eszközeivel lehet és kell hozzáadni a kép belső tartalmához. Az egzotikus, kevesek által látható tájak önmagukban is nagyon lenyűgözők, az avatatlan szemet önkéntelenül elkápráztatja a lélegzetelállító, vagy addig számára ismeretlen látvány. Ezeket nézve hangzik fel a leggyakrabban: milyen szép ez a kép! Ha viszont jobban a mélyére tekintünk, világossá válik, hogy nem is a kép a szép, hanem a táj maga. Amint ezektől a képektől elvesszük azt, hogy egy eddig nem látott, de/vagy sóvárgott vidéket ábrázol, sok esetben csak egy tartalmilag szokványos megoldású, képeslap utánzattal állunk szemben. Véleményem szerint azt a fotóst nevezhetjük tájfényképésznek, aki saját (főleg, szegényesebb földrajzi adottságú) hazájában tudja elkészíteni a jó tájképet!

A gyakorlatlan fényképező tájképeinek fő hibája a legtöbb esetben a helyszínen átélt személyes élmény képi megjelenítésének a hiánya. A tájképek nagy százaléka egyszerű látlelet: nézd, itt jártam! Jogos a kérdés: mitől vész ki a képből a pillanat motivációja?

A tucat fotók legjellemzőbb ismérve - megint csak leszámítva a technikailag egyébként is kifogásolhatókat - a tucat fény, az esetleges nézőpont kiválasztás, és az ebből adódó átgondolatlan kompozíció, valamint a szokványos látószög. Tucat fényen a lapos, jellegtelen, vagy szokványos időszak fényeit értem. Esetleges nézőponton a téma megpillantásának a pontos helyszínéről, szemmagasságból való fényképezést. Szokványos látószögön az alapobjektívhez közeli gyújtótávolságok perspektívájából következőt. Egy-egy ismert-híres tájról azért látni annyi azonos, sablonos képet, mert az azt készítők esetében a fenti három kitétel mindegyike egy időben volt jelen a kép készítésének pillanatában, megközelítőleg ugyanarról a helyről.


Álomsziget - Zebegény, 2010. október (350D)

Jókor, jó helyen! Nem elég a jó tájképhez korán kelni, nem elég jó helyre menni, kell a szerencse is, ami még látványosabbá tudja varázsolni a képet. Mint ezesetben is, a kora őszi köd meseszerűvé alakította az egyébként is megkapó tájat. A foszló köd felett előbukkanó tiszta, kék ég teremti meg az együttes hatást a szigetnyúlványon megtelepedő madarakkal. Kicsiny fehér pontok a képen, de nézzük meg, milyen remekül ellenpontozák a súlyos jobboldali facsoportot.

Ha e három kitétel közül bármelyik a megszokottól eltér, már hatásosabb, szokatlanabb, ezért érdekesebb kép az eredmény. A kép a kora reggeli, vagy az alkony előtti meleg színű, hosszú árnyékokat adó fényeiben készül. Netán valami különleges időjárási, vagy természeti jelenség alkalmával. A nézőpont eltér a szokványostól, földközelre, vagy valami magasabb nézőpontra kerül. Egy szélesebb látószögű, vagy egy erősebb teleobjektívet használunk. Ha mind a három feltétel egyszerre teljesül, párosulva a technikai tökéletességgel és a gondos kompozícióval biztos, hogy jó tájképet készítettünk. Ha ezeken túlmenően egyéni megoldásokkal, akár a kép készítésének körülményeit befolyásolva, akár az utómunkával személyes érzelmi benyomásainkat is meg tudjuk a fotóban jeleníteni, akkor viszont biztos, hogy KÉPet alkottunk.

Ebben a részben, két alrészre csoportosítva a tudatos kompozíció, és a technika összehangolt alkalmazásán keresztül vesszük sorra azokat a táji adottságokból fakadó képalkotó lehetőségeket, amelyek segítségével képeink elszakadhatnak a hétköznapi sablonoktól.


Fényfüst - Szarvaskő, 2010. november (350)

A kis, bükki település, Szarvaskő fölé magasodó Várhegyről készült a vasútállomás reggeli képe. A magaslati nézőpontból, a teleobjektív által kimetszett tájrészletet feszültté teszi a kevés tónust felvonultató fekete-fehér kidolgozás. Szinte csak a fények élnek, a középtónusok alig uralják a képet. A füst balról jobbra irányát fordítja vissza a sínek jobbról balra tartó vonala. Érdemes megfigyelni, hogy a kevés elemből álló képet milyen izgalmassá tudta változtatni a különleges fényhatás.

 


© Vajda János - 2015 ♦ Kapcsolat: e-mail - +36 30 996 0148
A honlapon valamennyi képet és írást szerzői jog véd!