Zsebművészet
Manapság egyre inkább felvetődik a kérdés, lehet-e művészet a mobilfotó?
Sokan, ismerve engem, és a "műfajhoz" való hozzá állásomat, már vághatják is rá a válaszomat: igen! Kicsit azonban járjuk jobban körbe a témát, ha már felkértek a cikk megírására...
Tudtommal az első telefonba épített fényképezési lehetőséget a Siemens szolgáltatta, nekem mindenesetre ez volt az első, 2002-ben. Az első 8 év az hidegen is hagyható. A Siemens 320x240 pixeles teljesítménye finoman fogalmazva is kevés volt, és a kép minősége is hagyott maga után bőven kívánni valót. Egy momentumra azonban a mai napig jól emlékszem. Készítettem egy viszonylag elfogadható képet, amit fel is töltöttem az akkor igen népszerű, és abban az időben még nívós FotóArénára.
Hajnali járat - Siemens C-60, 2003 (Számítógépben utómunkázva)
A kép - Szarka Klára megfogalmazása szerint - olyan hatással volt, mint a Gerbaud-ban a porcelán kávéscsészébe vágott féltégla. Zúgott az Aréna, mint egy felbolygatott méhkas, kb. ugyanolyan dühhel. Egy vélemény maradt a mai napig bennem: "Ha megtámadnak, és csak egy bugylibicska van nálad, nem védekezel?" Ez igazolta nálam azt a későbbi megállapítást: az a legjobb fényképezőgép, ami éppen nálad van. Ez a mai napig döntő tényező fényképezési szokásaim tekintetében. 2010-ig jól el voltam eresztve egyéb fényképezőeszközökkel, a telefont jobbára arra használtam, amire való. Nokiás voltam, az akkor már 5 Mpx-es kamerák nem voltak rosszak, de leginkább akkor használtam őket, amikor még a kompakt sem volt nálam, és általában hülyeségekre, diliképekre. "Komoly fotókra" kórházba kerülésemkor került sor, mert a környezet fotózásra inspirált, de nem volt nálam, csak a mobil.
Corridor - OPNI, Nokia 6600, 2007 (2014-ben mobilban újra szerkesztve)
Aztán 2010-ben lett az első okos Nokiám, s ennek már elfogadható felbontása és minősége volt. Egy gondom volt vele. Nem voltak hozzá jó képszerkesztő-alkalmazások. Akkoriban már aratott az iPhone-hoz fejlesztett Hypstamatic alkalmazás, és az Instagram is bontogatta szárnyait. Irígykedve néztem a Facebookon is megjelenő képeket, amiknek képi megjelenését semmiképp se tudtam a Nokiával elérni. Nekem be kellett emelnem PC-be a képeket, elképzeléseim megvalósításához.
Párbeszéd - Nokia X-6, 2010 (Számítógépben utómunkázva)
Az áttörést 2012 hozta meg nekem. Androidra, Sonyra váltottam. Akkoriban adtam el a G12-t, a DSLR-t nem cipeltem magammal állandóan, a 12 Mpx-es telefon lett az állandóan kéznél lévőeszköz. Telepítettem az Instagramot is, és kezdetben annak az effektjeit használtam. Azonban hamar rájöttem, hogy ezek egy idő után beszűkítenek, így belefogtam a képszerkesztőappok felkutatásának. Egy csomót kipróbáltam, mígnem kialakult az a négy sztenderd alkalmazás, amikkel a mai napig meg tudok oldani a telefonban mindent.
Időmérték - Sony Xperia S, 2013 (Mobilban montírozva, utómunkázva
Kerengő - Sony Xperia S, 2013 (Mobil szerkesztés)
Ennyit a magam mobilos történelméről, váltsunk vissza a terület esztétikájára!
A mobilfotósokat három csoportra lehet felosztani. Az elsőben a selfie-zgető, bulifotós, turistaképeken én is, meg a barátaim is a képen, és a minden egyéb emlékképek készítői vannak. Ennek is megvan a maga dokumentációs értéke - kivéve a selfie-ket -, képi értékük azonban csak a hozzátartozók körében van. Persze ezek is árasztják el a közösségi oldalakat.
A második csoportba azok tartoznak, akik úgy igyekeznek a mobilt használni, mintha az egy DSLR lenne. Ennek lehet kényszerűség is az oka. Mint tudjuk, egyes lapok, hírügynökségek iPhone-okkal igyekszenek kiváltani fotósaik drága felszerelését, míg néhány cég saját termékeinek a mobilfotózásával igyekszik a kiadványok költségein kurtítani. Ez egy bizonyos minőségi szintig helytálló is lehet, azt azonban tudni kell, hogy akármennyit is javultak a mobilokba épített kamerák, sosem tudják teljes értékben kiváltani, nemhogy a DSLR-eket, de még a kompaktgépeket sem. Tehetnek akármennyi pixelt beléjük, a babakörömnyi érzékelő komoly minőségi korlátot jelent, és javíthatnak az objektívek minőségén is, sosem fogják tudni ugyanazt az optikai teljesítményt hozni, mint nagyobb megfelelőik. Nem beszélve a zoomolás problémájáról, amit ugye többnyire digitálisan tudnak megoldani. Ezzel vagy a felbontás csökken, vagy a képminőség romlik tovább.
Eme két csoport tehát szóba sem jöhet a kérdésem feltevésekor.
A harmadik csoportba azok tartoznak, akik felismerték azt, hogy a mobiltelefon többre hivatott a semmitmondó tucatképeknél, csupán el kell fogadniuk az eszköz korlátait, és nem többet elvárni tőlük, mint amire képesek. Viszont ezeken a korlátokon belül mozogva, a képszerkesztő alkalmazásokkal sokrétűen bánva egy sajátos képi világot lehet teremteni. És ezeknek az ízét pont az adja, hogy nem akarnak többnek látszani egy mobilfotónál. Egy igényesen, kreatívan utómunkázott mobilfotónál! Ugyanis ezeknek a képeknek épp a tökéletlenségükben rejtőző hangulatteremtő erejére lehet rájátszani, és ezzel megteremteni egy hamísítatlan, csak a mobilfotókra jellemző képi világot.
Dics-fény - Sony Xperia Z3, 2016 (Mobilban montírozva,szerkesztve)
Nem a stock oldalakról összeszedett képelemekből összeollózott álalkotásokra gondolok, hanem a saját fotó alapú, az appok lehetőségeit maximálisan kiaknázó, mobileszközben szerkesztett képekre. Ezek a fotósok, ha van is náluk magasabb szintű eszköz, egyes témáknál a mobiljukhoz nyúlnak, mert tudják, hogy a sajátos megjelenítés erősebben hordozhatja a képi tartalmat. Ezekre egyre több példa fedezhető fel széles e nagyvilágban, miképp idehaza is. A szemünk előtt bontakozik ki a fotográfia új művészeti ágának születése. Ez így is természetes! Gondoljunk csak a hősi időkre! Előbb a Kodak boxok megjelenésekor fanyalogtak a nagy fagépes szakik a fényképezés felhígulása miatt, miképp később a kisfilmes gépek, az instant kamerák, nem olyan rég pedig a digitális technika térnyerésekor. De minden váltás meg is szülte azt a kis réteget, amelyik tovább tudott lépni az egyszerűbbnek tartott eszközzel is a magasabb szintű, igényes, netán művészi képek felé.
Így van ez a mobilfotósok körében is!
Apokalipszis - Sony Xperia Z3, 2015 (Mobilban montírozva, szerkesztve)
Megjelent a Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin Facebook oldalán, 2016. március 3-án