...a digitális kompaktomat
Spontán trikolor - Astoria, 2012. június 28.
Azok közé tartozom, akik a DSLR mellett ragaszkodnak a haladó szintű digitális kompaktokhoz, az úgynevezett bridge-kamerákhoz is. A név is találó, hidat képeznek a közigényű kompaktok és a belépő szintű DSLR-ek között. A maguk korlátai között kompatibilis képminőséget hoznak a nagyobb bátyókkal, viszont az öcsiket szolgáltatásban és minőségben is lepipálják. Méretük miatt azonban mindig nálunk lehetnek, mivel akár zsebben is elférnek. Némelyikük beépített, elektronikus szürke szűrővel is rendelkezik (gyakorlatilag az érzékelő erősítő feszültségét keveri nagyon alacsonyra), ami elég sok esetben lehet hasznos, még akár egyedi fantáziáink képi megvalósítására is.
A szolgáltatást valószínűleg kényszerűségből építik be a gyártók a gépeikbe. A nagyon rövid felépítések, és a kisebb méretű érzékelők miatt az objektívek gyújtótávolsága, különösen nagylátószögnél nagyon rövid. Példaként, a Canon PowerShot G12 zoomjának rövidebb, 28 mm-esnek megfelelő gyújtótávolsága 6,1 mm. Emiatt nem lehet ezekben a gépekben 8-11-es rekesznél szűkebbet beállítani, hiszen olyan kicsi lenne már a rekesznyílás átmérője (6,1:8=0,76mm), hogy az objektív lukkameraként kezdene el leképezni. Mélységélességi szempontból nincs is annyira jelentősége a rekesznyílásnak ezeknél az objektíveknél, hiszen épp a rövid felépítés miatt akár teljes nyílásnál is megfelelőt biztosítanak, ha jó helyre kerül az élesre állított pont. (Igazán jó, "elkenős" képekre viszont ezért alkalmatlanak.) Emiatt viszont előfordulhat nagyon erős fényben, hogy nem lehet hozzá vezérelni az expozíciót, mert nincs már a gépben olyan zársebesség érték, ami megfelelhetne akár a legszűkebb és a legalacsonyabb érzékenység választásakor is. (Főleg, ha polár, vagy optikai szürkeszűrőnk sincs.) Így kerül bele ezekbe a gépekbe ez a kis plusz szolgáltatás, ami a fent említett technikai probléma megoldása mellett saját kreativitásunk kiélését is nagyban elősegítheti.
Jelen esetben a hosszabb idejű expozíció kikényszerítését értem ez alatt. A mozgás ábrázolása az alapvetően statikus két dimenzión rendre izgalmasabbá tehet egy amúgy érdektelen témát. Erre nagyon alkalmas a kis kompakt és e csalafintaság – a maga -4 fényértékes expozíció csökkentésével – ötvözete. A fent említett gépnél nem kell előbogarászni a menűből, egy gombnyomásra aktiválható a funkció, amikor éppen kell, ha úgy állítja be az előre látó fotós. Mint például a ma délelőtt készült, felső képen. Az Astoriánál pillantottam meg az aluljáró feletti placcon virító mécsvirág tömeget. Önmagában is megkapó volt a forgatagban libegő sok fehér, finom virág. Ahogy odapillantottam, akkor suhant el mögötte egy busz. Ez adta is az ötletet a képhez, mert a mozgó háttér nélkül csak egy szimpla képet kaphattam volna, ami nem kellett, különösen nem a 10 óra körüli, jellegtelen fényben. Az ISO-t lekevertem 80-ra, rekesz 8-ra, így adott -1/3 EV alexpozícióval 1/20 másodperc expozíciót. Ezt elégnek gondoltam a majd képbe kúszó jármű elkenéséhez. Szerencsém is volt a piros busszal, adta a kép címét, meg azzal is, hogy a túloldalon volt. A virágok felöli oldalon elsuhanó jármű menetszele a virágokat is bemozdította volna, és elveszett volna a mozgás kontraszt.
A középső képen épp az ellenkezőjére lehet példát találni. A mozdulatlan betonfal előtt a szél által megtáncoltatott virágok bemozdítása eredményezi a mozgásellentétet. A kép majdnem délben készült. A derűs időben épp gomolyfelhő takarta a Napot, így alaphelyzetből kevesebb volt a fény. A szürkeszűrés bekapcsolásával így ISO 100 melletti 8-as rekesszel 1/6 másodpercet exponálhattam, -2/3 fényértéknyi alexpozícióval. A gép képstabilizátora remekül korrigálta, ha esetleg bemozdultam volna kissé.
Szél-színkavalkád -Újpest, 2012. június 14. (G12)
Kicsit nehezebb, de sokkal izgalmasabb a mozgó téma követéses fényképezése ezekkel a kamerákkal. Az optikai keresőjük csak a helyet foglalja (bár való igaz, jól mutatnak), az LCD-n meg mindig van egy kis fáziskésés, nem beszélve a kb. 0,2 mp-es expozíció késésről. Be lehet azonban kalkulálni, és a kiakadgató kijelzőt is meg lehet szokni. Az utolsó kép tavaly készült, egy borongós februári napon. Az ide-oda repkedő sirálycsapatok érdekes tükörképet vetettek a nyugodt vízfelületre. Be is kapcsoltam gyorsan a szűrést, mert azért a víz mellett volt annyi fény, hogy még a 8-as rekesszel is 1/50-1/60 másodperc lett volna az epozíció a kellő -1/3 alexpozíció mellett. Így viszont 1/6-dal tudtam exponálni és valahányadik lövetre be is futott ez a kép.
Szellemárnyak - Angyalföld - 2011. február 21.
Szó se róla, állványról, jó DSLR-rel és minőségi optikai szürkeszűrővel komolyabb és minőségileg jobb képeket lehet elérni, csak ki járkál a Belvárosban, vagy éppen ebédidőben, vagy csak spontán sétakor ennyi mindennel?