Fakígyó - Üröm, 2015. augusztus 2. (G15)

Egy jó ideje már az exponálás előtt látom, hogy milyennek szeretném és lehet egy adott  képi helyzetet megjeleníteni...
Lassan húsz éve használom a Photoshopot. Az eltelt idő felében kiismertem a lehetőségeit, így az új verzióknál csak az újdonságokra kellett koncentrálnom. Így szép lassan kialakult bennem már a kép lefotózása előtt az, hogy egy fotográfiai látványt hogyan szeretnék láttatni. Ehhez persze tisztában kell lennem a program képességeivel, az éppen aktuális fényképezőgép lehetőségeivel és persze figyelembe kell vennem az adott fényhelyzetet. Előfordult olyan, hogy ezeket lepergetve az agyamban, a "nem lőni!" lett a végeredmény. Persze, idestova több, mint 10 éve mondogatom a tőlem tanulni akaróknak: előbb kell megtanulni azt, hogy mikor ne fotózzunk, mint azt, hogy mikor?

Vasárnap este fel kellett gyalogolnom az Ürömi úton, ha még este sörözni akartam, lévén ott van nyitva lévő bolt. Ahogy baktattam az úton felfelé, megláttam ezt a járdára hullott ágdarabot, ebben a helyzetben, ahogy a képen is látszódik. Rögtön egy kígyóra asszociáltam, amit a megnyúlt, érdekes árnyékai erősítettek is. Rögtön fel is villant fejemben, hogyan szeretném látni a képet. Az egyedüli problémát az aszfalt és az ág szinte azonos tónusai jelentethették, de tudtam, hogy megoldható a probléma egy kicsit alaposabb utómunkával.
Nézd meg a nyers képet:

A G15-nek nincsen fekete-fehér preferenciája raw üzemmódban (Nem is tudom, miért? Pedig a kontroll miatt jó lenne...), a jpg meg nem érdekel felvételkor. Így csak az expozícióra kellett figyelnem, a többit a Digital Photo Professionalra bíztam. (A Canon saját raw konvertere.) Ez volt az utómunka első lépcsője. Rögtön átállítottam monokrómra, maximális kontraszt mellett. Virtuális szűrő vörösbe, színhő 3500 K. Highlights +3, Shadows -3. Ez egy jó ff alap lett a további munkákhoz a Shopban, bár a két kérdéses tónus még mindig majdnem egyforma volt. A Shopban mindig a görbével kezdek, nem szeretem a lukakat a végeken. A tónusok finom beállításait a Nik Silver Efex Pro 2-re bíztam, annál finomabban nem tudom beállítani, ahogy abban lehet. Összességében egy jó tónustérképű állományt kaptam vissza belőle, az ág megfelelő tónusértékét figyelembe véve.

Itt kezdődött a bűvészkedés, az eddigiek iparos munkák voltak. Először egy rétegmásolaton alkalmaztam a Deli Barna Barátomtól ellesett, általa pszeudó szolarizációnak elnevezett eljárást, majd a két réteget megfelelő rétegsítlussal és átlátszóságokkal olvasztottam egybe. Mivel kis felületen kellett külön kezelés, ezért a History Brush eszköz elég volt a helyi kezeléshez. Az utolsó állapotról vettem a mintát az ecsetnek. A görbében erőteljesen lehúztam a középtónusokat, mald a Selective Colorban a fehérek kaptak egy 50 %-os plusz feketét. Mint látható a nyers képen is, a fehér kvarczúzalék eléggé kirítt az egész képből. Ez a további kontrasztozások során még vakítóbb lett, ezért kellett a Selectve Coloros fehér kezelés. Ezután az ecsettel az ág felületét visszafestettem a rögzített állapotnak megfelelőre. Ennyi...