Mártély 2008-2014

1990-ben jártam arra először. Nagygyörgy Sanyi vitt oda. Fácánozni voltunk arrafelé, de tudtam, hogy Mártély a mindene, biztos voltam benne, hogy oda is elvetődünk. Úgy is lett, csak éppen sokat nem láttam belőle, az ártéri erdőkben kódorogtunk az ARO-val. 1999-ben Sándor életmű kiállítására mentünk Hódmezővásárhelyre, tettünk ott egy megállót. Akkor végeztem ki az  F-1N-t azzal, hogy akaratlanul is elmerültem a vízbe. Kell nekem a legjobb nézőpont... Ha meg kell, jobban fontoljam meg, hová lépek. Elég volt arra az egy csónakra, ami nem volt kikötve.

Valami lehet a 9 évenként ismétlődő dolgokban, mert 2008-ban ismét Mártély felé vezérelt a sors. Előbb tavasszal, de akkor csak egy rövid kilátogatást tettem, elég zegernye idő volt. Ősszel viszont egy nagyobb fotóstársasággal töltöttünk ott egy októberi hosszú hétvégét. Igazán ekkorra sikerült beleszippantanom a hangulatába. Hiába, kell az idő a valós megismerésekhez. Biztos az ősz is közre játszott. A vastag hajnali párák, a színek sajátságos hangulatot kölcsönöztek az egyébként is mesebeli vidéknek. Elsőre zavart a sok horgász, egyszerűen kikerülhetetleneknek tűntek, aztán rájöttem, ma ez a Mártély a valóság. Hiába kerestem az akvarellekre varázsolt nagygyörgyi pillanatokat, azóta eltelt már jó 40 év, talán több is. Igyekeztem hát azokat a hangulatokat megfogni, aminek ma szerves része a holtág nyugodt víztükrén csendben gubbasztó csónakok, bennük a vízre meredő – jó értelembe vett – megszállottakkal.

Aztán 2013-ban háromszor is ott jártam. Nyúlfarknyi időkre... Előbb nyáron, Sándor kiállítását hoztuk fel, majd ősszel, előkészíteni a bankosok kiállítását, majd annak a megnyitójára.
A 2014-es ottlét új megéléseket hozott. Magam is meglepődtem az anyagon. Persze, új színt hozott az, hogy végre megtaláltam a lápos részt, de az egész anyagot letisztultsággal vegyes kreatív szellem járja át – szerintem...

Sándor szelleme azonban végig ott kísértett, minden alkalommal. Csak meg kellett szólaltatnom Franck valamelyik orgonaművét a fejemben, és már utaztam is az időben. Képek futottak mellé a fejemben, az Ő festményei, és egy kicsit abban a korban érezhettem magam, az Ő szemével láttam a tájat és megbékéltem a pillanatnyi látvánnyal.
Felejthetetlen emlékének ajánlom ezt az albumot..