Az egyenes a képen

Ihlet (fotógraffity) - Budatétény/Csillebérc, 2012. szeptember (G12)

Lehetne inkább írnom a kép technikai hátteréről, de túl bonyolult eljárásról van szó, nem hiszem, hogy érdemes lenne belebonyolódni. Tulajdonképpen, nyersen akartam eredetileg meghagyni az épületrészlet alapot, és úgy felvetni a gondolataimat a képeken megjelenő egyenes vonalakkal szembei igényekkel. Közben elkészült a virágos másik kép is, ami adta az ihletet egy újabb fotófirkának. Csak az időt kellett megvárnom, hogy nekifoghassak a kép elkészítésének és az írásnak. Azzal meg montanság eléggé szűkölködöm...

Nem régen a Facebook egyik fotós oldalán ment egy vita egy kép körül. A fotón, ami egy épület részletet ábrázolt minden be volt pontosan állítva. Aminek vízszintesnek kellett lennie, az volt, és ugyan így a függőlegesek is. Volt azonban egy elem, amit a szakik nem igazán vízszintesen helyeztek el a falra. Mivel ez volt a kép súlypontjában, erősen feltűnő volt, és emiatt ment a szóvirágzás, hogy minek kell egyenesnek lennie egy képen. Ez persze tovább gyűrűzött a perspektíva korrigálások területére is, valamint a ferde vízekre és az akarattal döntött képekre is.
Tény és való, hogy szemünknek idegen az össze, vagy széttartó vonalak egy épületfotó, vagy egyéb mértani alakzatokat tartalmazó képeken. Miként a ferde horizontok, különesen víz esetében, amire azt szoktuk mondani: kifolyik a víz a kép szélén. Magam meg azt vallom, hogy nagyon kevés esetben szolgálja a képet az átlóba helyezett horizontvonal. A kérdéses kép kapcsán azonban tényleg felmerülhetnek megbeszélésre alkalmas felvetések. Azon az állásponton vagyok, hogy aminek függőlegesen, vagy vízszintesen kell állnia, az álljon a képen is úgy. Manapság igazán nem probléma kiegyenesíteni a perpektívikus torzításból adódó, zavaró vonalakat, vegy vízszintbe helyezni a véletlen elferdült vizvonalat.  Ha valami más okból egyéb elemek nem felelnek meg ennek, azokkal nem kell foglalkozni. Egy levélszekrény lehet ferdén a képen, ha figyelmetlenségből úgy szerelték fel, de a mellette lévő ajtófélfa nem! Még vihet is a képbe játékosságot. Tulajdonképpen, azért is fotóztam le az épületrészletet, az előtte lévő, ferde feljáró korlátjával, hogy egyrészt, felelhessek az ominózus polémiára, másrészt számomra éppen ebben rejlik a kép, úgymond tartalma. A merev vízszintesek és függőlegesek korlátait játékossá tévő ferde vonalak.
Olyan, mint a jellemek. A nagyon merev, szabályoknak megfelelők között milyen felüdülés a hajlékonysággal találkozni...