Hullámzó ég

Hullámzások - Velence, 2012. július 1. (7D, két kép montázsa)

„A fotográfia nem a kattintás művészete.”
(Frank Horvat)

Rózsa Zsuzsanna fotóművész Facebook bejegyzései között találtam erre az idézetre ma reggel. Egy frappáns mondatban szembesültem azokkal a gondolataimmal, amiket különféleképpen már én is megfogalmaztam.
Magam is vallom, hogy a fotográfia a pillanat művészete. A pillanat azonban nem azonos a kattintás változó hosszúságú idejével. A valóságot bárki láthatja, az enyémet csak én, és akinek van saját, belső vizualitása, azt is csak önmaga láthatja. A képzőművészet azonban épp erre hivatott, a valóságból generált saját valóságot megmutatni az arra fogékony szemeknek.
A kattintással rögzíthetünk pillanatokat. Az eredmény sok mindenen múlik. Mit, mikor, hogyan, miért? És a legfontosabb, Ki? És ebben a Kiben nem feltétlen a tudatos "művészi" indíttatás a lényeges, hanem az a pillanatnyi érzelmi töltet, ami a Kit az exponálásra késztette. És ezek kétoldalú töltések, mert a pillanat saját érzelmi tartalma hatással van a Ki pillanatnyi lelki állapotára és ezeknek a kölcsönhatásából születhet a kattintásból Kép, ha a mit, mikor, hogyan, miért is harmóniába került.
És az is előfordul, hogy több pillanat egysége áll össze eggyé, akár egy elnyújtott időintervallum pillanatba sűrítésével, akár több egybe ötvözésével.

(A kép két egymást követő kattintás egyesítése...)