Kisvárosi alkony - Szentendre, 2005. március (G2)

A kép eddig csak egyszer volt publikálva, egy kislétszámú, zárt, internetes fotós közösség részére. Elrontottnak gondoltam, amit akkori társaim meg is erősítettek.
Messziről fedeztem fel a szűk utcácska lekopott falain a lemenőben lévő Nap szép fényeit. Ahogy megtaláltam a megfelelő nézőpontot és belőttem a helyes expozíciót, akkor sétált be a képbe a kutyáját sétáltató öregúr. Nem láthattam előre, a kanyar mögött volt, teljesen váratlanul ért. Azonnal meg is nyomtam a gombot. A G2-nek azonban meglehetősen nagy volt a késleltetése a gomb megnyomása és a tényleges expozíció között. Annak a pillanatában érezhetett a kutya valami szagot és el is rántotta a fejét. Második képre nem volt lehetőségem. Félre is tettem a képet, csak bosszantott, hogy a kijelzőn még láttam a jónak gondolt pillanatot.

Tegnap került elém a kép, másikat keresve. Mint érdekességet, meg is mutattam egy mostani, még kisebb létszámú, ám továbbra is zárt közösségnek, mennyin múlik egy jó kép felkiáltással. Legnagyobb meglepetésemre nagy tetszéssel fogadták a képet, bizonygatva, hogy épp ettől életszerű. A bácsi bedőlése, ahogy vissza próbálja fogni a kutyát, az odavetődő pillantás és a feszülő póráz... Tényleg! Csak egy elmélázva kutyáját sétáltató öregúr lenne, szép fényekben. Ami egyébként tényleg nagyon szép volt, ahogy visszaidézem a történteket, így azonban történés került a képre hangulat helyett.
Az hiszem, amikor annak idején dolgoztam a képpel még erősen dolgozott bennem a felvételkor megélt bosszúság és annak felhőjén nem láttam el a kép erényeihez, Még tegnap is hadakoztam egy darabig, de az ellenkezőjének megerősítése egyre többektől szétkergették a felhőket. Már más szemmel nézek a képre.

És rögtön azt is láttam, hogy a régi kidolgozás több sebtől is vérzik. Az akkori, rosszul kalibrált és már öreg TFT monitoron színeiben, tónusaiban jónak láttam. A mostani korszerűn azonban rögtön szembetűnővé is váltak a szín és kontraszt hibák. A dőléseket sem egyenesítettem ki, a jobb alsó sarokba vetülő fény pedig zavaró volt. Változtattam az oldal arányon is. Az 5:4 zömöksége tovább erősíti az utca szűkösségét.

Egy nagy tanulsággal lettem megint gazdagabb. Azt eddig is tudtam, hogy érdemes visszanyúlkálni az archívumba, az idő más gondolatokat, vagy letisztultabb érzéseket kelthet egy-egy régi vagy elfeledett kép kapcsán. Azt viszont most tapasztaltam meg, hogy 40 egynéhány évnyi fotográfiai múlttal a hátam mögött is szükségem van a fiatalos látásmód őszinte kritikáin alapuló visszajelzéseire...

Legyen itt a 2005-ös kidogolgozás is.

 


© Vajda János - 2015 ♦ Kapcsolat: e-mail - +36 30 996 0148
A honlapon valamennyi képet és írást szerzői jog véd!