Ez, az a hétvégéről

Például ez... Pénteken korábban indultam hazafelé, ezért lesétáltam Városkapuig. Valahogy mindig megérzem ezeket az utakat. Most például az alábbi képet kaptam ajándékba a jó szerencsémtől:

Légkereszt - Újpest, április 7. (G15)

Szombaton rendezvény volt a Házban, így kibattyogtam, Zotyónak szkenneltem anyagait. A vasútállomás Bécsi út felé eső oldalának közelében vettem észre egy kis fa tövétől alig feljebb ezt a kinövést:

TAVASZI KÉZNYÚJTÁS (Mellékhajtás) - Óbuda, 2017. április 8. (G15)

Vasárnapra maradt a házimunka. Késő délután az öreg F-1-es felől vettem jelzéseket, vagy csak gondoltam? Ráemelve a szememet végig futott az a sok remek élmény, amit együtt éltünk meg. 1985-ben vette nekem egy ausztrál rokon, akinek nagyon tetszettek a képeim. 14 évig volt hű társam, s még talán lett is volna egy pár évig, bár már itt is, ott is fájt neki valamilye. Nem csodálom, kapott tőlem rendesen. 1999-ben Hódmezővásárhelyre menve, Nagygyörgy Sándor életmű kiállításának a megnyitójára, megálltunk Mártélyon. Egyrészt Sámndor kedvenc fotótémájának a helyszínét akartuk látni. Másrészt a megáradt Tiszát. Ekkor történt, hogy a jobb nézőpontot keresve, találtam egy villanyoszlophoz kikötve négy csónakot. Az egyik ki volt kötve, erre léptem először. A másik nem. Így kötöttünk ki a Tiszában, s meg is merültünk a váratlanul mély vízben. Csak sejtettem, merre van a szárazföld, és még a víz alól arrafelé dobtam ki a gépet. Jól éreztem, és azt hiszem, túl is élte volna, ha nem vagyok türelmetlen. Azonnal kiszedtem az elemet, leszedtem a windert, abból is ki az elemeket. Másnap kiszáradtnak ítéltem meg az eszközöket. Feltekertem a felelemezett windert, és bekapcsoltam. Nos, az áramkörében az a rész, amelyik a felhúzás után leállítja a rendszert valószínűleg még nedves lehetett, és túlhúzta a zárat. Még Tokióban is kint volt a Canonnál, de már nem volt hozzá alkatrészük. Azóta pihen a vitrinjeimben, és időnként szemrehányóan néz rám.

Akkor ötlött fel bennem, hogy írnom kéne az F-1-es évekről. Ki is szedtem a helyéről és készítettem róla a cikkhez egy képet. Megpróbáltam belerakni minden érzelmemet. Jót, amit a géptől kaptam, és rosszat, amit ő kapott tőlem. Úgy gondoltam bőven megérdemli tőlem ezt a képet, azért a töménytelen jóért, amit én tőle...

Üröm, 2017. április 9. (P9)